ἐντρῠφάω


1 complacerse, deleitarse, regocijarse en c. dat. ἐξουσίᾳ δὲ μήποτ' ἐντρυφῶν, τέκνον E.Fr.362.24, ταῖς νεότησιν LXX 4Ma.8.8, cf. Gr.Nyss.Ep.17.29, δικαιοσύνῃ καὶ ὁσιότητι Ph.2.258, cf. 1.666, ταῖς ἡδοναῖς ... ἀσελγῶς D.S.19.71, τοῖς ἑαυτοῦ πόνοις ἐντρυφᾷ Aesop.94.1, cf. Babr.108.29, Luc.ITr.21, Hdn.3.5.2, c. ἐν y dat. ἐν τῷδε (σχήματι) ... ἐντρυφᾶν μαστιγίας Macho 369, ἐν ταῖς ἀπάταις 2Ep.Petr.2.13, cf. D.C.65.20.2, c. dat. y pred. γαμηλίῳ λέχει <τε> μοιχὸς ἐντρυφῶν complaciéndose como adúltero en el lecho conyugal Men.Fr.508.8, ὅσον ἐντρυφᾷ ἡμῶν σωτηρίᾳ Chrys.M.61.609, cf. 60.518
fig. c. suj. inanimado y part. pred. κόμαι ... ξουθοῖσιν ἀνέμοις ἐνετρύφων φορούμεναι Chaerem.1.7
abs. deleitarse con el lujo, vivir lujosa u ostentosamente de los persas, X.HG 4.1.30, mismo sent. en v. pas., Plu.Art.22.

2 tratar con altanería, con sorna a c. dat. de pers. μέμφῃ τὸν ἐραστὴν κἀντρυφᾷς πεπωκότι; ¿censuras al amante y eres altanero con el borracho? E.Cyc.588, οὐκ ἀλόγως ἡμῖν ἐντρυφᾷς Alciphr.4.8.1, τῇ μητρί Plu.Them.18, cf. Pel.30, en v. pas. ἐντρυφώμενος ὑπ' αὐτοῦ Plu.Pomp.40.

3 reírse, mofarse de c. ἐν y dat. o dat. sólo ἐν βασιλεῦσιν ἐντρυφήσει LXX Hb.1.10, ὃς ἐμοὶ μὲν οὕτως ἐντρυφᾷς Luc.DDeor.6.1, τῇ τοῦ θεοῦ παρασκευῇ Sext.Sent.117, ταῖς συμφοραῖς Iul.ad Ath.279c, cf. Hld.10.13.5, abs., Plu.Alc.23, fig. c. suj. inanimado αἱ αἰσθήσεις ... ἐντρυφῶσιν ἡμῖν Arr.Epict.2.20.31
en v. pas. ser objeto de mofa, de escarnio τοῖς πρώτοις ἐντρυφηθεῖσιν ὑπὸ βαρβάρων Plu.Lys.6, cf. Caes.64.

4 abusar, usar caprichosamente de c. dat. οὐ γὰρ δὴ ἐντρυφᾶν σοι δοτέον τοῖς νόμοις Luc.Abd.10, cf. Merc.Cond.35, ἱκανῶς μὲν ἐντρυφῶσα δεδουλωμένῳ I.AI 15.219.