ἐνοικίζω


I tr.

1 instalar, fig. fijar ἐνῴκισεν δεινὴν †στομάτων† ἔμφυσιν (la serpiente) fijó (en el pie de Filoctetes) la terrible impronta de (los dientes de) su boca A.Fr.252
c. ac. abstr. y dat. o prep. c. dat. instalar, establecer, imponer παρὰ δ' ἡμῖν τοῦτ' αὐτὸ πρῶτον ἐνῴκισεν ὁ θεός Pl.Epin.978c, τῶν μαθημάτων, ἃ τοῖς Ἕλλησιν ἐνοικίζειν ... ἐπειρᾶτο Iambl.VP 21, (ἡλικία) νοῦν τε καὶ φρόνησιν ἐνοικίζει τῷ ζῴῳ Synes.Calu.6.

2 instalar

a) c. ac. de pers. alojar en la casa propia, dar habitación ἐνοίκισον ἀλλότριον LXX Si.11.34, ἔχειν τὴν ἐξουσίαν ἐνοικίζειν καὶ ἐξοικίζειν οὓς ἐὰν βούληται BGU 1116.18 (I a.C.)
frec. en lit. crist., fig. alojar, aposentar, dejar entrar κρέα ... νόσους ἐνοικίζει (la carne) aloja en casa, e.e., en el cuerpo las enfermedades Pall.Gent.Ind.2.45, ἐνοικιεῖ γὰρ ἡμᾶς ταῖς ἄνω μοναῖς de Cristo, Cyr.Al.M.69.128D, c. dat. τὸν παράκλητον ἐνῴκισας ἡμῖν ref. a Cristo Const.App.7.38.7, en v. pas. fig. del alma ἡ ψυχὴ ἐνοικίζετο τῷ σώματι Origenes Io.28.6.45, τῷ βίῳ τούτῳ ὡς ἡμετέρᾳ οἰκίᾳ ἐνῳκίσθημεν Ast.Am.Hom.2.1.2;

b) en v. med. c. ac. de n. de mujer traer a casa como esposa ἀλλοεθνεῖς ἐνοικισαμένους γυναῖκας I.AI 11.145, fig. ref. al amor αὐτὸς δὲ (Ἔρως) τὰς θείας καὶ οὐρανίας ψυχὰς ἐνῳκίσατο Him.10.9;

c) ref. a pueblos establecer ἔνθα τοὺς παῖδας τῶν Μυσῶν ἐνῴκισεν Ἡρακλῆς Sch.A.R.1.1355-57a, cf. Sch.Pi.P.1.120b, οἱ δὲ αὐτοὺς ἐνοικίζουσιν ἐς γῆς τῆς σφετέρας τὴν ἐρημοτέραν Procop.Goth.4.20.9, cf. D.S.31.10
c. ac. de ciu. fundar, poblar en v. pas. (λιμένας) παρασχεῖν δὲ καὶ πόλεις ἐνοικισθῆναι (los puertos) permiten que sean fundadas ciudades Arr.An.7.20.2.

3 acostumbrar, habituar en v. pas. τίσιν ἐπιτηδεύμασιν ἐνῳκίσθη τῷ σώματι a qué hábitos fue acostumbrado por su cuerpo Pl.Ax.371c.

4 fil. dotar de, atribuir c. suj. de pers. y dat. o rég. prep. ὁ Πλάτων οὐ τοῖς σώμασιν ἐνοικίζει τοῖς τῶν ἀλόγων τὴν ἡμετέραν ψυχήν Procl.in R.2.310, (Ἀναξαγόρας) εἰς πάντα τὰ ζῷα ἐνοικίζει καὶ τὸν νοῦν (Anaxágoras) atribuye también mente a todos los seres vivos Simp.in de An.31.16.

II intr., en v. med.-pas.

1 instalarse

a) de individuos alojarse, habitar ἐνοικίσθη se alojó (en el patio del herrero), Hdt.1.68, c. dat. o rég. prep. θεοῦ μοῖρα τοῖς σώμασιν ἐνοικίζεται I.BI 3.372, ἔγνω τοῖς σατραπείοις ἐνῳκισμένους supo que estaban alojados en los palacios de los sátrapas Hld.8.3.5, πλησίον τῆς θαλάσσης παρὰ ἀνδρὶ Αἰγιαλεῖ X.Eph.5.1.2, εἰς μακάρων δὲ χῶρον Κρι<σ>πίνας ψυχὰ ἐνῳκίσατο en una tumba SEG 46.2212 (Cirenaica I d.C.), fig. de Dios δι' Υἱοῦ μεσίτου τοῖς πᾶσιν ἐνοικιζόμενος Cyr.Al.M.75.436C;

b) de pueblos poblar un lugar, establecerse en un lugar c. compl. de lugar sobreentendido Σικανοὶ δὲ ... πρῶτοι φαίνονται ἐνοικισάμενοι Th.6.2, c. constr. prep. de lugar ἐς μὲν Ἄνθειαν ... μὴ ἐνοικίζεσθαι τοῖς Ἀχαιοῖς ἀπεῖπε Paus.7.18.5.

2 fig. c. suj. abstr. instalarse, hacerse habitual φιλοπλουτία ... καὶ φθόνος ἄκρατος ἐνοικίζεται μετὰ δυσμενείας Plu.2.556b, (ἡδοναί) λανθάνουσιν ἐνῳκισμέναι Plu.2.705d.