ἐνιζάνω


A intr.

I c. suj. de pers. sentarse, tomar asiento de pers. ξεστῇς αἰθούσῃσιν ἐνίζανον Il.20.11, ἐπὶ κλίνης Men.Prot.10.3.53
de las abejas posarse Chrys.M.62.105.

II c. suj. de cosa

1 asentarse αὐτοῦ τὰ μὲν ἐνιζάνειν, τὰ δὲ ὑπανίστασθαι que unas partes (de la túnica) están sujetas y otras sobresalen Lib.Or.60.11, part. neutr. subst. τὸ ἐνιζάνον ταῖς κοιλίαις τοῦ ἐγκεφάλου lo que se asienta en las circunvoluciones del cerebro Gal.14.317.

2 depositarse τὰ ἐνιζάνοντα τῶν βρωμάτων τοῖς ὀδοῦσιν ἰνώδη Alciphr.3.39.2, χιὼν ... τοῖς θαλλοῖς ἐνιζάνουσα Aphth.Fab.22.

III c. suj. de abstr. instalarse, aposentarse, residir τὸ ἐνιζάνειν αὐτὰ (τὰ νοητὰ τῇ ψυχῇ) Plot.4.6.3, ἐνταῦθα καὶ ἐνιζάνει καὶ μένει (ὁ Ἔρως) Aristaenet.2.1.52, ἀπάτη τοῖς τῆς διανοίας ὀφθαλμοῖς ἐνιζάνουσα Cyr.Al.M.74.741B, τίς ἡ ἀπὸ τῆς ψυχῆς τῇ σαρκὶ ἐνιζάνουσα ῥώμη; Ps.Caes.139.157.

B tr. retener fig. (μνήμη) πᾶσαν κακίαν ... ὑμῶν ἐνιζάνουσα τῇ διανοίᾳ Chrys.M.62.446, cf. Cyr.Al.M.74.581C.