ἐνδίδωμι
• Alolema(s): tard. ἐνδίδω Didym.in Ps.87.25, Hsch.
• Morfología: [jón. pres. ind. 3a sg. ἐνδιδοῖ Aret.SA 2.1.1]


A tr.

I 1dar, entregar, ofrecer c. ac. de cosa y dat. de pers. ἀσκὸν ἔνδος μοι E.Cyc.510, κἀμοὶ χερός τις ἐνδότω στηρίγματα que alguien me ofrezca el apoyo de su brazo E.IA 617
entregar, poner en manos de τῷ δήμῳ τὰ πράγματα ἐνδιδόναι Th.2.65, cf. 7.48, tb. c. ac. de pers. ἐὰν ... τοῖς ἐπεισελθοῦσι μὴ ὅλον ἑαυτὸν ἐνδῷ si no se entrega del todo a los invasores Pl.R.561b.

2 proporcionar, ofrecer c. ac. abstr. y dat. βροτοῖσιν ... τὰ χρηστὰ πράγματα χρηστῶν ἀφορμὰς ἐνδίδωσ' ... λόγων E.Hec.1239, πρόφασιν οὐδενί Th.2.87, ἐλπίδας αὐτοῖς Plu.Alc.14, cf. Chrysipp.Stoic.3.42.33, Longin.41.2, Ael.NA 3.16, τοῖς δὲ λοιποῖς ... αἴσθησιν Clearch.24, αὐτῷ (τῷ σώματι) κινήσεις S.E.M.8.155, cf. Procl.Inst.152, ἑτέραν μοι ἐνδοῦναι πρόθε[σ]ιν concederme otro plazo, PAmh.148.12 (V d.C.)
sólo c. ac. ὅσον ἐνέδωκαν αὗται (αἱ Μοῖραι) cuantos bienes concedieron ellas (las Moiras) Hdt.1.91, λαβὴν γὰρ ἐνδέδωκας Ar.Eq.847, λόγον E.Andr.965, ὑποψίαν Pl.Lg.887e, καιρόν D.4.18, προφάσεις D.18.158, δύναμιν Procl.in R.2.188, en v. pas. ἡ δὲ στρατιὰ ὀξέως δέξεται τὰ ἐνδιδόμενα y el ejército al punto asumirá las órdenes dadas Arr.Tact.31.6, τὴν μετοχήν PMich.348.30 (I d.C.), en v. pas. ὁ ἐνδοθεὶς χρόνος PBeatty Panop.2.34 (III d.C.).

3 dar muestra de, mostrar c. abstr. ref. al comportamiento de la pers. Περίανδρος ... μαλακὸν ἐνδιδόναι βουλόμενος οὐδέν Periandro sin querer dar ninguna muestra de blandura Hdt.3.51, cf. 105, Ar.Pl.488, οἱ δὲ ... δικαιοσύνην καὶ πιστότητα ἐνέδωκαν Hdt.7.52, σοὶ μηδὲν ... πικρόν E.Andr.225, cf. Hel.508.

4 c. inf. permitir οὔτε γὰρ βουλεύσασθαι ... ὁ καιρὸς ἐνεδίδου Agath.2.21.5.

II aplicar, golpear con βέβακεν ... ἅρμασι δ' ἐνδίδωσι κέντρον ὡς ἐπὶ λώβᾳ marcha (Locura) y aplica la aguijada sobre los caballos como para dañarles E.HF 881.

III usos téc. y esp.

1 milit., c. ac. de colect. o ciu. poner en manos de, esp. rendir la ciudad al enemigo, c. o sin dat. τὴν πόλιν Th.4.66, ἔλαβον δὲ καὶ Μαργανέας ἐνδόντων τινῶν X.HG 7.4.14, cf. Charito 6.8.5, τῶν πολιορκουμένων ... δοκούντων ... ἐνδώσειν ἑαυτούς Plb.2.2.8, τούτους ... ἐνδοὺς τοῖς πολεμίοις Pl.R.567a, cf. Aen.Tact.22.19, Λακεδαιμονίοις σφᾶς αὐτοὺς ἐνδιδόασιν Isoc.4.135, en v. pas. τῷ Ἱπποκράτει ... τὰ ἐν τοῖς Βοιωτοῖς ἐνεδίδοτο las plazas de Beocia iban a ser puestas en manos de Hipócrates Th.4.89, ὅτι ἐνδιδοῖτο αὐτοῖς ἡ πόλις X.Ages.7.6, ὡς ἐπὶ προδοσίᾳ ἐνδιδομένης τῆς πόλεως Arr.An.1.20.6, cf. App.BC 5.109, καί τι ἐνεδίδοτο αὐτῷ ἐκ τῶν Μυνδίων Arr.An.1.20.5.

2 medic. producir ἢν δὲ μήτε τὸ οὖρον ἐνδῷ pero si no orina (el enfermo), Hp.Prog.19
provocar, ocasionar σπασμὸν ... ἰσχυρόν Th.2.49, πνεῦμα ... δίψαν ἐνδιδοῖ Aret.CA 1.10.20, tb. c. dat. (ἡ καρδίη) τῷ πνεύμονι ... ἠέρος τὴν ποθήν Aret.l.c.
τὸ ἐνδεδωκός sent. dud., transcr. del hebr. sapahat, quizá lo producido ref. a una erupción Al.Le.14.56.

3 mús. dar el tono, entonar, preludiar ἐνέδοσαν τοῖς ἵπποις τὸ ὀρχηστικὸν μέλος Arist.Fr.583, λιγυρὸν ἐνέδωκε Longus 4.15.2, cf. 3.2, Clem.Al.Protr.8.81, ἐ. τοῖς ἄλλοις τὰ τῆς ὀρχήσεως σχήματα dar la pauta, e.e., indicar a los demás las figuras de la danza D.H.7.72
abs. part. οἱ ἐνδιδόντες los que dan el tono Luc.Rh.Pr.13
fig., ref. al proemio del discurso ἐν τοῖς ἐπιδεικτικοῖς λόγοις ... ὅ τι ἂν βούληται εὐθὺ εἰπόντα ἐνδοῦναι Arist.Rh.1414b26, τοῖς τότε λόγοις ... ἀρχήν τινα καὶ πάροδον ἐνδέδωκας Plu.2.431e.

4 fil., de los primeros principios, elementos, etc., sólo en v. pas. ser dado ἥτις αὐτοῖς τελειότης ἀπὸ τῆς φρουρᾶς τῶν ὅλων ... ἐνδίδοται Syrian.in Metaph.44.2, cf. 3.18, ἡ δὲ (ψυχή) ἐνδιδομένη ἐκ τῆς τῶν οὐρανίων περιφορᾶς Corp.Herm.Fr.Min.16.

B intr.

I sent. fís.

1 c. suj. de cosas ceder a la presión, a un peso o a un golpe ref. a la flexibilidad o moldeabilidad ἢν γοῦν ἐνδιδῷ ὑπὸ τῷ καλυπτῆρι (τὸ κονδύλωμα) si (el condiloma) cede bajo su envoltura Hp.Haem.4, (οἰσοφάγος) σαρκώδης δέ, ὅπως μαλακὸς ᾖ καὶ ἐνδίδῳ Arist.PA 664a34, οὐδὲ τοῖς ἔξωθεν πιέζουσι τὸν ἀσκὸν ἐνδίδωσιν ὁ ἀήρ Arist.Pr.937b34, κατὰ τὴν κίνησιν ... τἄλλα ἐνδίδωσι Thphr.Lass.8, οὐδὲν γὰρ ἐνδιδόασιν ὥσπερ ἡ δρῦς Thphr.HP 5.6.1, ὥστε τὰς οὕτω κεκροτημένας (μαχαίρας) ... μὴ ἐνδιδόναι Ph.Bel.71.39, (ἀσπὶς) ταῖς πληγαῖς οὐκ ... ἐνδιδοῦσα Lyd.Mag.1.10.

2 ceder, derrumbarse, venirse abajo ἡ πυρά Thphr.HP 9.3.3, τὰ δ' ἐρείσματα Plb.5.100.5
ref. partes del cuerpo relajarse, debilitarse εἰκὸς γάρ ... ἐνδιδόντων τῶν μελῶν αὐτόματον ὕπνον ἐπελθεῖν Onas.10.10, τὸ ἐνδιδὸν ἐν τοῖς πόνοις la parte (del cuerpo) que se debilita con los esfuerzos Luc.Anach.26, τὸ φθέγμα ἐνδίδωσι, τά τε δάκρυα τὴν φωνὴν ἐνίσχει D.C.8.36
de un odre al vaciarse ceder, reducirse, desinflarse ἐκρέοντος δὲ τοῦ ὕδατος ἐνδιδόασιν οἱ ἀσκοί Hp.Superf.8
del cadáver descomponerse ὡς δὲ ἤδη ἐνεδίδου τὸ σῶμα διὰ μῆκος χρόνου Parth.31.

3 remitir, disminuir ἐνεδίδου τὸ ὕδωρ πορευόμενον ἀπὸ τῆς γῆς LXX Ge.8.3.

II usos esp. medic.

1 del dolor y la enfermedad ceder, aflojar, remitir ἕκτῃ παράληρος· πρὸς δὲ τὰ θερμάσματα οὐδὲν ἐνεδίδου al sexto día delirio; ante los fomentos nada cedía, e.e., no remitía Hp.Epid.3.17.8, ἡ περὶ τὸ ἆσθμα νόσος ... ἐνέδωκε Aeschin.Ep.9.1, πυρετοὶ ἐνδιδόντες Aret.SA 1.10.4, οὐ γὰρ εἴσω ἐνδιδοῖ τὸ ἄλγος, ἀλλ' ἐς εὖρος κέχυται porque el dolor no cede dentro, sino que se expande a lo ancho Aret.CA 1.10.12, cf. 2.5.4, Sor.3.2.107.

2 de partes del cuerpo contraerse τὰ ὄμματα καὶ τὰ ἰσχία Arist.Pr.876a37, cf. GA 747a16.

III fig.

1 c. suj. de pers. ceder, hacer concesión frec. c. ac. int. pron.:

a) de ejércitos retroceder εἰ καὶ ὁποσονοῦν μᾶλλον ἐνδώσουσι si cedían un poco más Th.4.37, cf. 2.12, 18, ἀντεῖχον οὐκ ἐνδιδόντες ἀλλήλοις resistían sin ceder unos a otros Th.4.44, ὡς εἶδον αὐτοὺς ἐνδόντας Th.2.81, (οἱ Ἀθηναῖοι) οὐ πρότερον ἐνέδοσαν ἢ ... los atenienses no cedieron antes de que ... Th.2.65, πρὸς τὴν σπουδὴν τῆς πολιορκίας οὐκ ἐνδίδωσιν I.AI 13.28, cf. LXX Ez.3.11;

b) ret., fil. ceder ante un argumento, aceptar, asentir κἂν ... τίς σοι ἐνδῷ ὁτιοῦν y si uno te hace la menor concesión Pl.Grg.499b, μηδὲν οὖν ἐνδῶμεν τοιοῦτον τοῖς εἰθισμένοις Isoc.6.98, en debates filosóficos ἔνιοι δ' ἐνέδοσαν τοῖς λόγοις ἀμφοτέροις Arist.Ph.187a1, ἐνέδωκε τῷ λόγῳ τούτῳ Xenocrates 136, τῇ Ζήνωνος ἀπορίᾳ ... κακῶς ἐνέδοσαν erróneamente aceptaron la aporía de Zenón Phlp.in Ph.84.16 (= Xenocrates 142), c. complet. ὅτι ... τὸ ὂν ἓν σημαίνει ... ἐνεδίδοσαν Phlp.in Ph.81.22;

c) gener. hacer concesión, dar un respiro, una pausa ἐνδοῦναι τοῖς ἀπὸ Πεμπώ PMerton 96.1 (VI d.C.);

d) c. dat. abstr. o constr. prep. ceder, someterse, entregarse a ἐνδόντες τύχῃ E.Tr.692, οἴκτῳ Th.3.37, τῇ τῶν πλειόνων γνώμῃ D.Prooem.34.3, πόνῳ M.Ant.7.64, τῇ προτροπῇ D.P.Au.2.4, τῇ διακρίσει Dam.in Prm.303, μὴ ἐνδιδῶμεν, ὦ ψυχή, τῷ πονηρῷ Meth.Res.2.5, πρὸς τὸ χρήσιμον Str.4.4.2, πρὸς ὕπνον Plu.Sull.28, πρὸς τὰς διαλύσεις Plu.Flam.9
abs. δίκαιος τὸν αἰῶνα οὐκ ἐνδώσει el justo nunca abandonará LXX Pr.10.30, τυπτόμενος οὐκ ἐνδίδει de Job, Didym.in Ps.87.25, cf. Hsch.α 5195, Sch.Opp.H.2.605, Tz.Comm.Ar.2.558.14.

2 jur. prevaricar ἵνα μὴ ῥᾳδίως ἐνδιδοῖεν τοῖς ἐκ τοῦ πλουτεῖν βουλομένοις ἀδικεῖν Iust.Nou.26.3.

3 jur. ceder, renunciar a los derechos que se tienen sobre algo, c. dat. y constr. prep. ἐνδοῦναι [σοι] ε[ἰ]ς ταῦτα μέχρι τῆς ἐμῆς τελευτῆς cederte el derecho a esas cosas hasta mi muerte, PMasp.156.21 (VI d.C.), c. gen. ἑκὼν ἐνεδίδου τοῦ κλήρου voluntariamente renunciaba a su parte de la herencia Agath.2.14.11, abs. καὶ οὐκ ἐνδώσειν, ἕως ... Iust.Nou.39 proem.