ἐμπλεονάζω


1 emplear con profusión, multiplicar c. dat. ἐμπλεονάζειν ταῖς πυρίαις Sor.2.3.30.

2 abundar en c. dat. τὸ δεῖπνον ... τοῖς δὲ ὠφελιμωτέροις ἐμπλεονάζον Aët.9.30
fig. ὡς ἀριστῆας τοὺς ἐμπλεονάσαντας αἵματι τιμῶντες honrando como a héroes a los que se han cubierto de sangre enemiga, Heraclit.Ep.7.