ἐκφωνέω


I intr. gritar ἐξεφώνησα τοὺς ... βοηθοὺς ἐπικαλοῦσα Ph.2.49, ἅμα δέ πως ἐξεφώνησαν, ὁ μὲν πληγεὶς Ῥωμαϊστὶ ... ὁ δὲ ... Ἑλληνιστί Plu.Caes.66, λέγε ἐκφωνῶν οὕτως PMag.62.32.

II tr.

1 pronunciar τὰ δὲ ἐν τῇ δοτικῇ οὐκ ἐξεφώνει τὸ ῑ A.D.Adu.165.18, cf. Aristid.Quint.43.22, ὅρκον Longin.16.2, τὸ ῑ ἐν τῷ αἴδω καὶ αἰδῶς Eust.9.28, en v. pas. ἄφωνα ... μεθ' ἑτέρων ... ἐκφωνεῖται las consonantes se pronuncian con otras D.H.Comp.14.4, τῶν ... ὑγρῶν κατὰ πρόεσιν πνεύματος ἐκφωνουμένων siendo pronunciadas las líquidas por una emisión de aire Aristid.Quint.43.21, cf. Plu.2.1010a
pronunciar con claridad τὰ τέλη τῶν περιόδων Demetr.Eloc.15
expresar τὸ αὐτό Longin.15.6, en v. pas. κατὰ αἰτιατικὴν καὶ κλητικὴν ἐκπεφωνημένη (ἡ λέξις) Eust.141.33.

2 promulgar en v. pas. διαφερόντως τῇ νεαρᾷ διατάξει ... ἐκφωνηθείσῃ contrariamente a la ordenanza recientemente promulgada, POxy.136.39 (VI d.C.), θεῖος τύπος Cod.Iust.10.16.13.1.