ἐκρέω
• Morfología: [dór. pas. aor. 3a sg. c. sent. act. ἐξερρύα IG 42.122.3 (IV a.C.)]


I intr.

1 de líquidos, humores brotar, fluir, salir ἐκ δ' αἷμα μέλαν ῥέε Il.13.655, 21.119 (tm.), ἐκ δ' ἐγκέφαλος ... ῥέε Od.9.290 (tm.), ἐκρυέντος τοῦ πύου Hp.Aph.6.27, cf. Thphr.HP 4.2.3, ἀποθνῄσκει τοῦ αἵματος ἐκρυέντος τὸ ἔμβρυον Arist.HA 587a17, ἐξερρύα συχνὸν ὑγρ[ό]ν de una cabeza cortada IG l.c., cf. A.R.4.1679 (tm.), Hierocl.Facet.182
c. ἐκ y gen. ἵνα ... ὡς ὑγρὸν ἐκ μανοῦ τοῦ σώματος ἐκρέοι (αἷμα) Pl.Ti.85c, οἱ ποταμοὶ ... ἐκ τούτου (Ταρτάρου) Pl.Phd.112a, τῶν ἀνθῶν ἐκ τῶν πόρων ἐκρυέντων al salir el tinte de los conductos Arist.Col.794a29
de ríos o corrientes desaguar totalmente, verter toda el agua c. adv. o compl. de direcc. ἐ. ἔξω Hdt.2.149, ἀνέμους ... κωλύοντας ἐς θάλασσαν ἐκρέειν τὸν Νεῖλον Hdt.2.20.

2 caerse ἐξερρύηκε (τὰ πτερά) de un ave, Ar.Au.104, cf. Luc.DDeor.10.1, τρίχες Arist.HA 518a32, glos. a μαδᾷ Hsch.

3 marcharse del todo, irse ἐξερρύησαν πολλοὶ ἀπὸ τῆς παρεμβολῆς muchos huyeron del campamento LXX 1Ma.9.6, οὐκ ἐκρέουσα (ἡ ψυχή), ἀλλὰ μένουσα Plot.5.1.3.

4 fig. desaparecer, borrarse, esfumarse τὸ ἐν τοῖς ὀφθαλμοῖς δὴ γελοῖον ἐξερρύη Pl.R.452d, ἐκείνη ἡ ἕξις ἐξερρύηκε Pl.Thg.130e, ἐξερρύησαν οἱ τοῦ Θεμιστοκλέους λόγοι τῶν Ἑλλήνων se les olvidaron a los griegos las palabras de Temístocles Plu.Them.12, τὸ πρὸς Ῥωμαίους δέος ἤδη τῶν βαρβάρων ἐξερρυηκός Plu.Pomp.12, θατέρου (ὠτὸς) δὲ παραχρῆμα ἐξερρύη (τὰ πολλὰ τῶν λεχθέντων) Aristaenet.1.24.23, γράμματα ἐν στήλαις ... ἐξερρυηκότα Poll.5.150, τηλικαύτας ἀρετὰς καὶ τοσαύτας ἐκρυείσας τῆς ψυχῆς Plu.2.792d.

II 1perder, dejar escapar τὴν χάριν ἐξέρρευσας, ὅσην ἔχες todo el encanto que tenías se ha esfumado, AP 11.374 (Maced.).

2 expeler, espirar τὸ πνεῦμα Poll.2.76.