ἐκριπίζω


A tr.

I concr.

1 prender fuego a, encender, inflamar ἀέρα Arist.Mete.346a9, τὴν ὕλην Plu.Oth.10, en v. pas. τοῦ πυρὸς ὑπὸ τοῦ πνεύματος βιαιότερον ἐκριπισθέντος D.S.20.65.

2 aventar humo, fuego οἷον πνεύματος ἐκριπίσαντος Aristid.Or.26.99.

3 exhalar un olor, en v. pas. (τὴν εὐωδίαν) ὥσπερ ἐκριπιζομένην ἐπὶ τὸ ἔξω Nil.in Cant.21.7.

II fig.

1 atizar, enardecer, excitar τὸν θυμόν Theopomp.Hist.328, Lib.Or.51.25, τὸ μάχιμον καὶ θαρραλέον Plu.Pomp.8, en v. pas. εἰς πόλεμον I.BI 2.343, ἐς ὀργήν Aret.SD 1.6.10, φιλοτιμίᾳ ... ἐκριπισθέντες Ael.Fr.125.

2 lanzar, arrojar με ὥσπερ ἀπὸ σφενδόνης Ach.Tat.5.9.

B intr. en v. med., fig. enardecerse, inflamarse τοῖς θυμοῖς Plu.Pel.15, ἐπὶ θέᾳ τῶν ἀγωνιζομένων Pall.V.Chrys.16.103.