ἐκπλήσσω
• Alolema(s): át. -ττω
• Morfología: [dór. aor. ind. 3a sg. ἐκ ... πλᾶξε (tm.), Pi.N.1.48]


I intr. en v. med.-pas.

1 asustarse, pasmarse, desconcertarse

a) en pres. y aor. ἡνίοχοι δ' ἔκπληγεν Il.18.225, κινδύνου τοῦ μέλλοντος <ὡς> ὄντος φεύγουσιν ἐκπλαγέντες desconcertados huyen del peligro como si fuese inminente Gorg.B 11.16, ταῦτ' ἀκούσας ... τὸ πρῶτον ἐξεπλάγην Isoc.5.22, ἐξεπλάγη ἡγησαμένη με πάντα ἀκριβῶς ἐγνωκέναι se quedó estupefacta creyendo que yo lo sabía todo con exactitud Lys.1.19, ἀκούσαντες δὲ οἱ μαθηταὶ ἐξεπλήσσοντο σφόδρα Eu.Matt.19.25, cf. Isoc.6.75, IG 42.121.46 (IV a.C.), Ael.NA 11.32, c. ac. de rel. ἐκ γὰρ πλήγη φρένας (tm.) se quedó estupefacto, Il.16.403, cf. 13.394, οὐδὲν ἐκπλαγεῖσά σε nada asustada ante tí S.El.1045, c. ac. de rel. y dat. χαρᾷ δὲ μὴ 'κπλαγῇς φρένας no desvaríe tu mente de alegría A.Ch.233
c. dat. ἐκπλαγεὶς δὲ τούτοισι ... ἄφθογγος ἦν Hdt.1.116, καὶ μή μ' ὄκνῳ δείσαντες ἐκπλαγῆτ' ἀπηγριωμένον no os quedéis estupefactos de miedo al verme asilvestrado S.Ph.226, τῷ μεγέθει τῶν παρόντων κακῶν Th.3.113, θάμβει E.Rh.291, c. giro prep. διὰ τὸ τοιοῦτον ἐκπλαγέντων αὐτῶν Th.7.21, ἐπὶ τοῖς συμβαίνουσι Plb.5.48.3;

b) en perf. estar asustado, pasmado o desconcertado σὺν δέ νιν θηρώμεθ' εὐθὺς οὐδὲν ἐκπεπληγμένην S.Ant.433, ἐνθουσιῶν τε καὶ ἐκπεπληγμένος D.Chr.21.14, ὀκνοῦμεν πάντες ἐκπεπληγμένον κεῖνον βλέποντες S.OT 922, c. part. predic. del suj. ταῦτ' ἀκούσαντες ἐκπεπληγμένοι καὶ δακρύοντες pasmados tras haber oído eso y llorando Lys.32.10, cf. Pl.R.336d, c. ac. de rel. τὰ δ' (ἴχνη) ἐκπέπληγμαι κοὐκ ἔχω μαθεῖν ὅτου en relación con otras (huellas) estoy desconcertado y no puedo saber de quién son S.Ai.33, cf. Antipho Soph.B 61, τοὺς ἐναντίους ἐκπεπληγμένος Th.3.82, c. dat. ἐκπεπληγμένη κακοῖς A.Pers.290, βάρβαροι γυναῖκες, οὕτως ἐκπεπληγμέναι φόβῳ E.Ba.604, c. ὑπό y gen. ὑπὸ τῆς συμφορῆς τῆς τε ἐκ τοῦ μάγου ἐκπεπληγμένος Hdt.3.64, ὑπὸ ... τοῦ κινδύνου ἐκπεπληγμένον αὐτόν Antipho 2.2.7, c. otros giros ἐκπεπληγμένοι δὲ ταῖς ψυχαῖς διὰ τὸ γεγονὸς ἀτύχημα Plb.5.74.3, εἰς τὴν ἀπειρίαν Luc.Merc.Cond.15.

2 sorprenderse, asombrarse en pres. y aor. ὅκως ... ἴδοιτο ... τὰ ποτήρια, ἀπεθώμαζέ τε καὶ ἐξεπλήσσετο cuando vio las copas permanecía admirado y asombrado Hdt.3.48, ἐκπλήττομαι δέ, πῶς γράφει χεὶρ ἐμπνόους AP 16.381, cf. Aristid.Quint.61.11, c. ac. de rel. ὥστε ... ἐκπλήσσεσθαι τὴν τοῦ νεανίσκου ψυχήν LXX 2Ma.7.12, ἐκπληττόμενοι τὴν ἀσέβειαν Plb.2.59.2, c. dat. ὥστ' ἐκπλαγῆναι τοὐμὸν ἡδονῇ κέαρ S.Tr.629, c. ὑπό y gen. ὑπὸ θαύματος Manes 8.8
consternarse, indignarse ἐξεπλήσσου τῇ τύχῃ τῇ τῶν θεῶν E.IA 351
en perf. estar sorprendido o admirado ἐκπεπληγμένος ... ἐς τέρψιν εἶμι aunque asombrado ... me alegro E.IT 795, c. ac. de rel. τὴν τόλμαν αὐτοῦ ἐκπεπληγμένοι Th.5.10, τὰ τυχόντα Arist.Mu.391a23.

3 en aor. pas. deslumbrarse por, quedar fascinado ante c. ac. de rel. ἐκπλαγεὶς τὰ προκείμενα ἀγαθά Hdt.9.82, τὴν σοφίαν τοῦ Σαλομῶνος I.AI 8.168, c. dat. de causa Μήδεια ... ἔρωτι θυμὸν ἐκπλαγεῖσ' Ἰάσονος Medea impactada en su espíritu por el amor a Jasón E.Med.8, cf. Hel.1397, c. gen. τῆς εὐπρεπείας ἐκπλαγείς LXX 4Ma.8.4, c. πρός y ac. Ἀριάδνη ... πρός τε τὴν ὄψιν ἐξεπλάγη τοῦ Θησέως Plu.Thes.19, c. part. predic. Δία ... οὕτως ἐκπλαγέντα ἰδόντα τὴν Ἥραν Pl.R.390c
en perf. estar deslumbrado c. gen. κἀκπεπληγμένη κέντροις ἔρωτος E.Hipp.38, c. ac. de rel. ἐκπεπλήγμην τὸ κάλλος Ach.Tat.1.4.5, c. dat. ὥστ' ἐκπεπλῆχθαι κ[αρδίαν πόθῳ Men.(?) en PKöln 203A.18, c. ἐπί y dat. ἄνδρα δέ τινα ... ἐκπεπλῆχθαι ... ἐπὶ τῷ κάλλει τοῦ Κύρου X.Cyr.1.4.27, cf. Act.Ap.13.12, Manes 141.4.

II tr.

1 echar fuera de c. ac. abstr. ἡ τέρψις τὸ λυπηρὸν ἐκπλήσσει el disfrute (de las fiestas) echa fuera la tristeza Th.2.38, c. ac. de pers. y gen. separat. de lugar οὐδέ μ' ἐξέπληξ' ὁδοῦ πονηρὸς οὐδείς ningún malvado me echó fuera del camino E.Io 635
fig. echar fuera, arrebatar, quitar de golpe c. ac. abstr. y gen. separat. de pers. ἐκ δ' ἔπληξέ μου τὰν ... αἰδῶ me quitó la vergüenza de golpe A.Pr.134, c. ac. de pers. y gen. separat. ὃς αὐτὸν ἐξέπληξε τῶν ... κομπασμάτων A.Pr.360
esp. λόγου ἐκπλήσσειν quitar la palabra, interrumpir τὸ γῆρας ... τὸ σὸν, ὅ μ' ἐκπλήσσει λόγου tu vejez, que me quita la palabra e.e. que me impide hablar libremente E.Or.549, μὴ λόγων ἔκπλησσέ με no me quites la palabra, e.e., no me interrumpas E.IT 773, τί δ' ἔστι τοῦ παρόντος ἐκπλῆσσον λόγου; E.IT 240, cf. en v. pas. X.Eph.5.12.6.

2 desconcertar, alarmar, consternar ἐκ γάρ με πλήσσουσι ... οἵδε κακὰ φρονέοντες (tm.) Od.18.231, κακοὶ γὰρ εὐτυχοῦντες ἐκπλήσσουσί με Trag.Adesp.465, cf. Plu.Arist.15, D.C.64.14.3.

3 asustar ἀνθρώπους Critias Fr.Trag.19.28
sobrecoger ἐκ δ' ἄρ' ἄτλατον δέος πλᾶξε γυναῖκας y entonces un terror insufrible sobrecogió a las mujeres Pi.l.c. (tm.), τὴν ἀνθρωπίνην φύσιν Plb.14.5.13, ὁ μὲν (φόβος) ἐμπίπτων ἐκπλήττει el miedo cuando cae encima sobrecoge Luc.Cont.15, cf. D.H.6.72, τοὺς θεωμένους I.BI 7.419.

4 molestar, perturbar τοὺς ... ἀπολογουμένους θορυβοῦντας ἐκπλήττειν Anaximen.Rh.1433a13, φόβος μνήμην ἐκπλήττει el miedo perturba la memoria Th.2.87, τὸ λογιζόμενον D.C.42.1.4
tener en vilo ἀλλά με ἀθάρης χύτρα τις ἐξέπληττε pero una marmita de gachas me tenía en vilo Ar.Pl.673.

5 asombrar, deslumbrar, impresionar κέρτομός μ' ἐκ θεοῦ τις ἐκπλήσσει χαρά una alegría ilusoria procedente de un dios me deslumbra E.Alc.1125, οὐδ' ἐξέπληττον αὐτοὺς, Κύκνους ποιῶν καὶ Μέμνονας no los deslumbraba creando Cicnos y Memnones Ar.Ra.962, ἐὰν κάλλει καὶ ὥρᾳ διενεγκόντες ἐκπλήξωσί τινας en el caso de que al destacar por su belleza o juventud deslumbren a algunos Aeschin.1.134, cf. Arr.Epict.4.4.10, ἐκπλῆξαι τὸ πλῆθος asombrar a la multitud Luc.Alex.26, τὰς ψυχάς Vett.Val.142.9, ἐξέπληττε τοὺς γείτονας ... τὸ πρᾶγμα Ast.Am.Hom.7.6.3, cf. Hld.10.31.1, τὰ παράδοξα ... τοὺς ἀνθρώπους, ἤν δὲ δεινά (ᾖ), μᾶλλον ἐκπλήττοντα X.Eq.Mag.8.19, en v. pas. (ὁ ἰατρὸς) οὐκ ἐκπλήττεται ὑπὸ τῶν προσόντων Pl.Cra.394b, ὑπὸ τῶν ἡδονῶν ἀγόμενος καὶ ἐκπληττόμενος Pl.Prt.355a.