ἐκπηδάω


1 saltar fuera, tirarse o levantarse de un salto ὥσθ' ἡδέως εὕδουσαν ἐκπηδᾶν ἐμὲ φόβῳ S.Tr.175, τοῦ μὲν ἐκπηδῶντος πυρὸς οἷον ἀπ' ἀστραπῆς Pl.Ti.68a, ὡς δὲ εἶδεν ἔλαφον ἐκπηδήσασαν X.Cyr.1.4.8, cf. I.AI 8.273, App.Hisp.20, Suppl.Mag.40.19, c. gen. Λάζαρος ἐξεπήδα τοῦ μνήματος Lázaro saltó fuera del sepulcro Hsch.H.Hom.12.4.12
lanzarse o saltar fuera, salir señalando la direcc. ἐς τὴν θάλασσαν Hdt.8.118, εἰς Κόρινθον en un desembarco, Ar.Eq.604, εἰς τὸν λαόν LXX Iu.14.17, εἰς τὸν ὄχλον Act.Ap.14.14, fig. ἐς τὴν κατὰ φύσιν ... κίνησιν del alma, Aristid.Quint.55.22
indic. la proc. ἐκ δὲ τοῦ μέσου τὰ ἅρματα ἐκπηδήσεσθαι μέλλοντα en un ataque, Luc.Zeux.8, ἐ[κ τ]ῆς ἐνέδρας Hell.Oxy.45.680, ἐκ τῆς πόλεως Men.Per.fr.6, Plb.1.43.1, ἐκ τῶν σκηνῶν Plb.14.4.9, ἐκ παντὸς τόπου Suppl.Mag.42A.17, 48.10, c. adv. παρθένους ἐκπηδᾶν οἴκοθεν ποιεῖ hace salir de casa a las vírgenes de un hechizo PMag.36.71, fig. τοῦ ὕπνου Philostr.VA 2.36, ἐκ τῶν τεχνῶν ἐ. εἰς τὴν φιλοσοφίαν saltar de las artes a la filosofía Pl.R.495d, τις λόγος ... τοῦ στόματος ἐκπηδᾷ Aristaenet.2.10.20, δεινῶς ἐ. del corazón, Aristaenet.2.5.

2 indic. hostilidad lanzarse contra, atacar ἐκπηδῶσιν ἐσπασμένοι τὰ ξίφη se lanzan con las espadas desenvainadas X.An.7.4.16, c. dat. o prep. y ac. λόγχας ἔχοντες ἐκπεπηδήκασί μοι Men.Pc.527, cf. PTor.Choachiti 8B.28 (II a.C.), ἀλαλάξαντες ἐκπηδῶσιν εἰς αὐτούς I.AI 6.191, ἐφ' ἡμᾶς Lys.3.12.

3 medic. dislocarse, salirse de su sitio ἐκπηδήσας σπόνδυλος Hp.Art.46.