ἐκλύω
• Grafía: inscr. y pap. frec. ἐγλ-
• Prosodia: [-ῡ-, pero -ῠ- en Thgn.1339]
• Morfología: [perf. ind. 3aplu. ἐκλέλυκαν PTeb.54.16 (I a.C.)]


A tr.

I gener. c. suj. de pers., indic. separación

1 c. ac. de pers. o anim. dejar en libertad, liberar τὸν ἐκλύσοντ' ἐμέ el (relato) que permitirá mi liberación A.Pr.781, πόσιν ἐκλύσασ' E.Alc.36, καὐχένας ἵππων ἔκλυον Ar.Pax 1283
tb. en v. med. llevarse consigo, rescatar, a veces como sinón. de poner a salvo τὸν οὐκ ἐκλύσεται no se lo llevará (a Orestes) dicen las Erinis, A.Eu.174, αὐτὸν ἐξελυσάμην lo he sacado fuera del peligro a Teucro, S.Ai.531, ὃς (Ζεύς) ... ἐκλύεταί με ref. Deyanira, S.Tr.21, νεκρούς E.Supp.346, πολιορκουμένους ... τοὺς Ἀργείους X.HG 7.1.25
fig. disipar la atención, desconectar τοῖς ὀνόμασι παίζειν ... ἐκλύει ... τὸν ἀκροατήν el hacer juegos de palabras disipa la atención del oyente, e.d., lo despista Thphr.Lex.p.109.

2 c. ac. de pers. y gen. separat. librar, liberar πειράσομαι ... τῶνδέ σ' ἐκλῦσαι πόνων A.Pr.326, cf. E.El.1353, ἐκλῦσαι δουλοσύνης Ἐλέαν AP 7.129.2 (D.L.), en v. pas. οὕστε ... ἐς πάντουν ἐγλυθεῖ τοῦν δανείουν (ἁ πόλις) de modo que (la ciudad) sea liberada de todas sus deudas, ISE 99.18 (Cranón II a.C.)
tb. en v. med. ἄγε δή σε κακῶν ἐκλύσομαι Od.10.286, cf. Phoc.16, τί ... οὐχὶ τοῦδε τοῦ φόβου σ' ... ἐξελυσάμην; S.OT 1003, θανάτου νιν E.Andr.818, ἡμᾶς τε τῆς ἀπορίας Pl.La.194c, σφᾶς ... ζημιῶν Pl.Lg.948c, ἐ[κ τηλι]κούτων ... φόβων τὸν ὑὸν ἐκ[λυσά]μενος Men.Fab.Incert.44, ηὔχοντο ... αὐτοὺς ἐκλύσασθαι τῶν κακῶν Longus 3.4
c. dos ac., de pers. y de cosa ἐξέλυσας ἄστυ ... ἀοιδοῦ δασμόν S.OT 35, de pers. y abstr. ἐξελυσάμην βροτοὺς τὸ μὴ ... εἰς ᾍδου μολεῖν A.Pr.235
abs. Ἄρης ... ἐξέλυσ' ἐπιπόνων ἁμερᾶν Ares ha puesto fin a unos días penosos S.Tr.653, (ὁ Ἡρακλῆς) νόσων τε ἁπασῶν ἐκλύεται Aristid.Or.40.12
tb. c. suj. de abstr. eximir τὴν δὲ σὴν ἀμαρτίαν τὸ μὴ εἰδέναι ... ἐκλύει κάκης la ignorancia libra de culpa tu error E.Hipp.1335, τούτους ... ἐκλύει τῶν δεινῶν τοῦτο τὸ ῥῆμα D.37.59.

3 c. ac. de cosas desatar, desligar, soltar ἐκλύεθ' ἁρμούς abrid los cerrojos E.Hipp.809, τὰ τόξα Hdt.2.173, cf. Longus 4.34.1, τοὺς κάλως Epicr.9, cf. Longus 2.13.1, οἱ δράκοντες ... δεσμὸν ἐπιχειροῦσιν ἐκλύειν Ph.2.512, cf. Gr.Nyss.V.Macr.404.7, c. constr. prep. ἐκλύσεις τὸν ζυγὸν αὐτοῦ ἀπὸ τοῦ τραχήλου σου LXX Ge.27.40, en v. pas. τὰ τῶν πλοίων ἐκλελυμένα los barcos desvencijados Arist.Pol.1320b37, δεσμὰ σιδηρᾶ δόκιμ[α τὰ] ἐκ τῶν λίθων ἐγλυθέν[τα IG 22.1627.285 (IV a.C.)
en v. med. mismo sent. ἐκλύσαιο γύαια AP 10.1 (Leon.)
soltar, dejar ir τ[ὰ] ἐν τῇ ἑαυτοῦ γῇ ὕδατα PTeb.49.6 (II a.C.), cf. 54.16 (I a.C.)
c. ac. de partes del cuerpo, fig. desatar, soltar σκαιὸν ἐκλύσων στόμα para desatar su infausta lengua S.Ai.1225, μὴ ἐκλύσῃς τὰς χεῖράς σου ἀπὸ τῶν παίδων σου LXX Io.10.6, de la muerte ἡνίκ' ἂν ἐκλύῃς φύσεως κεκρατημένα δεσμά Orph.H.87.4
medic. aflojar οἱ κλῶνες ... ἑφθοὶ κοιλίαν ἐκλύουσι Dsc.4.169.

II c. idea de aminoración

1 gener. c. suj. abstr. disolver, debilitar, agotar manifestaciones corporales y anímicas (ἡ ψυχή) τὰ ... τοῦ σώματος ... ἐξέλυσε ταῖς μέθαις Democr.B.159, λέγων τὸν οἶνον ἐκλύειν τὴν ἰσχύν Ath.10b, cf. 32f, τὸ γὰρ ἄγαν πολὺ ἐκλύει τῆς δυνάμεως el exceso (de calor) resta mucho vigor Arist.Pr.880a19, cf. HA 610a27, (ἡ φιληδονία) τοὺς τῆς ψυχῆς ἐκλύει τόνους Ph.2.201, cf. 1.179, I.AI 10.119, τῆς φροντίδος τὸ ἀκριβές Luc.Dom.17, πέφυκεν ἀποδημία τὸν πόθον ἐκλύειν Aristaenet.1.12.31, en v. pas. de la salud ZPE 14.1974.21 (Atrage III a.C.), ἐκλυόμενον ὑπὸ τῆς μέθης ... τὸν θυμόν Plu.2.133a, ἡ γὰρ ἕξις ἐκλύεται pues el hábito se debilita Arr.Epict.2.18.13.

2 ret. debilitar, disminuir en sent. negat. ἐκλύει τὴν δεινότητα ἡ ... τερθρεία el excesivo amaneramiento debilita la vehemencia Demetr.Eloc.27, τὰ ... ἐκλύοντα ... τὴν δύναμιν ... ἔστι τὰ ψυχρὰ ἀντίθετα D.H.Dem.20.6, en v. pas. ἡ ἀπακμὴ τοῦ πάθους ... εἰς ἦθος ἐκλύεται la relajación de la pasión se disuelve en (una descripción de) caracteres Longin.9.15, μήτε τὸ ἐνεργὸν τῆς τέχνης ἐκλύοιτο ὑπὸ τῆς ἀδολεσχίας Philostr.Gym.25
en sent. posit. lenificar, relajar, suavizar τὰς ὁρμὰς τῶν νοημάτων ἐκλύων τοῖς τῆς ἑρμηνείας ῥυθμοῖς Philostr.VS 607.

3 cien. disolver, deshacer ὀποπάνακος ... τὸ λιπαρώτατον ὄξει δριμυτάτῳ ἐκλύων Gal.11.106.

III c. idea de término

1 eliminar, poner fin, acabar con καίτοι ποδῶν σῶν μόχθον ἐκλύει παρών (Κρέων) E.Ph.695, τὴν πρὸς ἀλλήλους ἔριν D.9.14, τὰς παρασκευὰς τὰς τοῦ πολέμου D.18.26, τῶν Ῥωμαίων τὴν φιλοτιμίαν Plb.3.98.7, ὀλοφύρσεις ἐκλύσασα Eun.VS 504, tb. c. suj. abstr. ἡ δὲ διάνοια ... τοὺς ... φόβους ἐκλύσασα Epicur.Sent.[5] 20, en v. pas. ἀφαιρουμένης ... συναναστροφῆς ἐκλύεται τὸ ἐρωτικὸν πάθος Epicur.Sent.Vat.[6] 18, cf. D.Chr.34.53, ἤσχαλλον οἱ Ἀθηναῖοι ὡς ἐκλυομένης τῆς ἀκροάσεως Philostr.VS 571
en v. med. mismo sent. βουληθέντα δὲ ἐκλύσασθαι τὰ νείκη E.Ep.5.81
medic. eliminar, suprimir ref. síntomas τὸν πυρετὸν ψυκτηρίῳ φαρμάκῳ Hp.Loc.Hom.27, σφε μήτηρ ... ὠδῖνας ἐξέλυσε Lyc.1198, cf. 830, en v. pas. ἢν ... ἐκλύηται δὲ τὸ νοσεῖν ποιέον si lo que causa la enfemedad es eliminado Hp.Loc.Hom.41
econ. saldar, zanjar en v. pas. ἄχρι ἂν οὕτως ἐκλυθῇ τὸ δάνειον Plu.Caes.12.

2 econ. librar con dinero, rescatar, hacerse con ὅτ' οὐχὶ τοὺς δύ' εἶχες ἐκλῦσαι (βαυβῶνας) puesto que no era posible hacerte con los dos (consoladores) Herod.6.91.

3 gram. resolver en v. pas. τὰ ἀμφίβολα πρὸς τῶν συντασσομένων ἐκλύεται A.D.Synt.176.24, cf. 311.11.

B intr., gener. en v. med.-pas.

I indic. separación

1 c. gen. librarse de ἐκλέλυμαι δὲ πόθου Thgn.l.c., (τὴν ψυχήν) ἐκλυομένην ὥσπερ δεσμῶν ἐκ τοῦ σώματος Pl.Phd.67d
fig. desligarse, distanciarse τὸ δὲ δεύτερον μέρος ... ἐκλυόμενον μᾶλλον τῆς λαμπηδόνος διὰ τὰς ῥανίδας ἁλουργές la segunda porción (del arco iris), más distanciada de la luz del sol por causa de las gotas, es purpúrea, Placit.3.5.8.

2 uso esp. en v. act. partir, marcharse sin rég. ἐξέλυσαν εὐημεροῦντες LXX 2Ma.13.16.

II sin separación de elem.

1 de pers. y partes del cuerpo debilitarse, aflojarse, desfallecer sent. fís. ἵν' οὖν μὴ παντάπασιν ἐκλυθῶ por la vejez, Isoc.15.59, οἱ ἀφροδισιάζοντες ἐκλύονται καὶ ἀσθενέστεροι γίνονται Arist.Pr.879a4, cf. 877a16, por hambre μήποτε ἐκλυθῶσιν ἐν τῇ ὁδῷ Eu.Matt.15.32, cf. Eu.Marc.8.3, ἐν βαλανείῳ ἐκλυθείς Vett.Val.123.13, por enfermedad PTeb.798.7 (II a.C.), ἐξελύθη τὰ νεῦρα βραχιόνων LXX Ge.49.24, πᾶσα χεὶρ ἐκλυθήσεται LXX Is.13.7, c. rég. prep. ὄχλος ἄτακτος ... πρὸς μὲν τὸν πόλεμον ἐκλυόμενος Isoc.4.150, σῶμα ... ἐκλελυμένον πρὸς τοὺς πόνους Arist.Pr.862b3, cf. Fr.144, I.AI 5.134, c. dat. τοῖς σώμασιν ἐξελύθησαν Plb.20.4.7
sent. anímico μηδὲ ἐκλύου ... ἐλεγχόμενος LXX Pr.3.11, μὴ ἐκλυέσθω ἡ καρδία ὑμῶν LXX De.20.3, c. dat. ὁ Περσεὺς ... ἐξελύετο τῇ ψυχῇ Plb.29.17.4, c. ac. de rel. οἱ ... ἐκλυθέντες τὰς ψυχάς D.S.20.1.4, τοὺς τόνους ... ἐκλυθείς Ph.2.389, τὰ φρονήματα ἐκλελυμένοι I.AI 17.263, c. rég. prep. ἐκλύομαι ... ὑπὸ τῆς ἀπορίας Aristaenet.1.28.2, tb. en v. act., Phld.Ir.33.30
desvanecerse, desmayarse οἱ ἐκ ῥίγεος μετὰ κεφαλαλγίης ἐκλυόμενοι Hp.Coac.29, cf. Aph.2.41, κατέχειν τινὲς κελεύουσι τὸ πνεῦμα τὸν ἐκλυόμενον Thphr.Ign.15, cf. Fr.10.1, tb. en v. act., I.BI 1.657.

2 de cosas perder la fuerza ἐκλύεται τὰ ῥεύματα las corrientes (del río Danubio) pierden su fuerza Plb.4.41.5, cf. 4.43.9, τὰ βέλη ... ἐκλυθέντα καταπίπτει Luc.Nigr.36.

3 sent. moral disiparse, pervertirse τοὺς δὲ βραχὺ καὶ ἄνισον (βαίνοντας) ... ἐκλελυμένους los que (caminan) con paso breve y desigual (son) disolutos Aristid.Quint.83.32
neutr. subst. τὸ ἐκλυόμενον disipación, libertinaje Plu.2.997b.

4 c. or. de inf. ser remiso en, dudar en ἕως τίνος ἐκλυθήσεσθε κληρονομῆσαι τὴν γῆν ...; LXX Io.18.3.