ἐκκλίνω


I tr.

1 descolocar, cambiar la disposición u orientación ἐὰν δὲ ἐκκλίνῃ τὸν στοῖχον ἡ ἄρκυς si la red descoloca la disposición en línea X.Cyn.6.10 (text. dud.)
medic. dislocar en v. pas. χρὴ ... τὸ ... ἐκκεκλιμένον ὠθεῖν ἐς τὴν φύσιν hay que presionar la parte dislocada hacia su posición natural Hp.Art.38
desencajar, desplazar un bloque de piedra defectuoso de un muro μισθω[τοῖς τὸμ] πῶρον ἐκκλίσασιν ἐκ τῆς Μινοΐας SEG 36.731.1A.33 (Delos III a.C.).

2 cambiar la forma, alterar ἐκκλίνουσι τὸ ὄνομα Pl.Cra.404d
sent. moral pervertir ἐλάμβανον δῶρα καὶ ἐξέκλινον δικαιώματα de unos jueces corruptos, LXX 1Re.8.3, οὐκ ἐκκλινοῦσιν κρίσιν LXX De.16.19.

3 c. ac. de animados o abstr. hacer de lado, apartar de uno, evitar frec. en la fil. estoica οὐδέποτε παρόντας μὲν αὐτοὺς (ξένους) ἐκκλινεῖς Diog.Ep.37.7, εἰ ἡ ἀρετὴ τὰ μὲν διωθεῖ καὶ ἐκκλίνει τῶν ἀδιαφόρων ..., τὰ δὲ αἱρεῖται καὶ ἐκλέγεται Chrysipp.Stoic.3.57, γάμον Diog.Ep.47, cf. Simp.in Epict.39.12, 17, (τοὺς σπουδαίους) ἐκκλίνειν γὰρ τὸ πράττειν τι παρὰ τὸ καθῆκον que (los virtuosos) declinan toda acción que sea contraria al deber Chrysipp.Stoic.3.163, τὴν ... αἴσθησιν ἐκκλίνοντες ὡς οὖσαν οὐκ ἀκριβῆ Aristox.Harm.41.20, cf. D.P.Au.1.7, τὰς ὁρμὰς ἐκκλίνομεν Aesop.239, τὸν λέοντα δ' ἐκκλίνων Babr.91.5, τὰ κακὰ ἐκκλίνομεν Plot.1.4.6, τοῦ βίου τὴν ἅλμην Hsch.H.Hom.7.8
c. ac. concr., fig. cóm. hurtar, escamotear κἂν τέμαχος ἐκκλίνῃς τι, καὶ τοῦτ' ἐστὶ σόν Dionys.Com.3.10.
rehuir, retroceder ante, dejar de afrontar frec. en decr. honoríf. οὐθένα δὲ οὔτε πόνον οὔτε κίνδυνον ἐκκεκλικὼς ἕνεκεν τοῦ κοινοῦ συμφέροντος Ath.Decr.261.10 (II a.C.), οὔτε κίνδυνον οὔτε κακοπαθίαν οὐδεμίαν ἐκκέκ[λ]ικεν ID 1517.12 (II a.C.), cf. IGR 4.134.14 (Cízico II a.C.), CRIA 167.7 (Apolonia II a.C.), IPr.121.28 (I a.C.), κακοῦ ἔχθραν οὐδεμίαν ἐκκλείνων TAM 3.7.14 (Termeso I a.C.?)
abs. rehusar, negarse <δ>ιὰ τὸ πάντας ἐκκλίνειν χάριν τῆς <δ>απάνης SB 8267.18 (I a.C.).

II intr., gener. c. constr. de lugar real o fig.

1 apartarse, desviarse παρῆλθε καὶ ἐξέκλινεν ἀπὸ σφῶν τὸ στράτευμα Th.5.73, ἐξέκλινεν ἡ ὄνος ἐκ τῆς ὁδοῦ LXX Nu.22.23, cf. Ib.34.27, c. direcc. ‘hacia’ ἐξέκλιναν πρὸς αὐτόν LXX Ge.19.3
en sent. moral desviarse ἔκκλινον ἀπὸ κακοῦ LXX Ps.33.15, cf. 1Ep.Petr.3.11, Ep.Rom.16.17
tb. en sent. moral neg. desviarse del buen camino πάντες ἐξέκλιναν ἅμα ἠχρεώθησαν todos se desviaron del buen camino y se echaron a perder, Ep.Rom.3.12, ταύτης (τῆς ὁδοῦ) πολλοὶ τῶν ἀνθρώπων ἐκκλίνοντες Gr.Nyss.Ar.et Sab.71.12.

2 táct., de tropas retirarse, replegarse ἐκκλίνουσι καὶ φεύγουσιν X.Cyr.1.4.23, cf. Plb.3.96.4
gener. alejarse, marcharse de un lugar PTor.Choachiti 11.33 (II a.C.).

3 c. εἰς y ac. tender a τῆς πολιτείας τὰ μὲν εἰς δῆμον ἐκκλίνει μᾶλλον, τὰ δ' εἰς ὀλιγαρχίαν Arist.Pol.1273a5.