ἐκθνῄσκω
• Grafía: frec. graf. -θνη-
• Morfología: [aor. ἔκθανον Od.18.100]


I morir ἐκθνῄσκων δ' ὁ θὴρ τοσοῦτον εἶπε en el momento de morir la bestia habló así S.Tr.568, cf. Luc.Hist.Cons.20, Aret.SD 2.13.19, D.C.48.37.2
más frec. fig. c. dat. o giro prep. causal γέλῳ ἔκθανον se murieron de risa, Od.l.c., cf. Alciphr.3.30.4, ὑπὸ γέλωτος ἐ. Plu.2.54c, ὁρῶντες ἐξέθνῃσκον ἐπὶ τῷ πράγματι Antiph.188.7, ὑπὸ τοῦ δέους Luc.Icar.23, Hld.6.1.4, cf. Luc.DMeretr.13.4, A.Thom.A 119, ὑπ' αἰδοῦς Luc.Laps.8, cf. Ael.NA 7.37, χλευάζοντες Ph.2.194.

II medic.

1 desfallecer, desvanecerse, desmayarse dif. de θνῄσκω: ἐξέθανε πεντάκις ὡς τεθνάναι δοκεῖν Hp.Epid.5.42, cf. Philem.41.6, Pl.Lg.959a, dif. de ἀποθνήσκω Arist.HA 521a11, Pr.962b4, προσποιεῖσθαί τε ἐκθνήσκειν καὶ νεκρῶν δίκην ἐκ τῶν θεάτρων ἐκφέρεσθαι de algunos de los que tenían que asistir a las representaciones de Nerón, D.C.63.15.3.

2 necrosarse τὸ φλεγμαῖνον ἐκτέθνηκεν ἐξ αὐτοῦ (ἕλκους) Hp.VC 19.