ἐκθεόω


I 1de pers. y anim. divinizar, hacer divino βασιλίδα ... τῶν Πυγμαίων Ar.Byz.Epit.2.66, ἑαυτόν de Alejandro, Ael.VH 9.37, cf. 2.19, ταῦρον Ael.NA 11.10, θηλείας δορκάδας Ael.NA 10.23, (ὁ σοφός) αὐτὸς ἑαυτὸν ... ἐκθεοῖ τῇ ... ὁμοιότητι τῷ ... μακαρίῳ (el hombre sabio) se transforma en divino mediante la asimilación con la beatitud Porph.Marc.17, νόησις ... ἣ πάντας ἐκθεοῖ τοὺς δεχομένους αὐτήν Procl.in Ti.3.205.8
en v. pas. ser deificado de Heracles, Sch.S.Ph.726P., de Dioniso, Clem.Al.Strom.1.21.105, cf. Herm.in Phdr.135, μὴ τῶν ἐκθεουμένων ἐστὶν ὁ δημιουργός Procl.in Ti.1.365.14, cf. Dam.Pr.100 (p.64)
en lit. crist. santificar οὐδὲ ἄλλο τι ἐκθεοῦμεν ... ὧν οἱ πολλοὶ θεοποιοῦσιν Origenes Hom.5.2 in Ier., en v. pas. (ἡ ἐπουράνιος πολιτεία) καθ' ἣν ἐκθεούμεθα Clem.Al.Paed.1.12.98.

2 fil. de abstr. divinizar, hacer partícipe de la naturaleza divina ἡ ἀλήθεια ἡ ἐκθεοῦσα τοὺς ... διακόσμους Procl.in Ti.3.83.3, τὸ γὰρ πρώτως ἐκθεοῦν τὰ ὅλα σώματα ψυχή ἐστιν Procl.in Ti.3.226.22, en v. pas. πάντων ... τῶν ἐκθεουμένων πρώτιστόν ἐστι ... τὸ ὄν Procl.Inst.138, ἡ ἐκθεουμένη οὐσία Procl.Theol.Plat.1.10 (p.45), cf. in Prm.1064, παντὸς γὰρ νοῦ κρείττων ὁ ἐκθεούμενος νοῦς Procl.Inst.160, cf. Mich.in EN 603.18.

3 consagrar τὸν τόπον Ael.VH 3.1, τὸν βωμόν App.BC 3.3.

II en fórmulas mág. deificar a un animal por inmersión, para liberar su espíritu λαβὼν μυγαλὸν ἐκθέωσον πηγαίῳ ὕδατι toma un musgaño y deíficalo en agua de una fuente, PMag.4.2456, cf. 2457; cf. 1 ἐκθειόω.