ἐκδακρύω


I llorar esp. en aor. echarse a llorar ὥστ' ἐκδακρῦσαί γ', εἰ φρονοῦντ' ἐτύγχανεν E.Ph.1344 (cód.), cf. Or.1122, ἀκούσαντα δὲ τὸν Σπαρτιάτην ἐκδακρῦσαι Plu.Lys.29, cf. Dio 51, ὁ γὰρ Ὀδυσσεὺς τοῦ μὲν κυνὸς σαίνοντος ἐξεδάκρυσε Plu.2.475a
c. ac. int. ποῖ' ἐκδακρῦσαι, ποῖ' ἀποιμῶξαι κακά; S.Ph.278
en otros temas προσποίητά τε δάκρυα ... ἐκδακρύων Demad.89, ὀφθαλμοὶ ... ἐκδακρύουσι Ph.2.331.

2 fig., de la resina gotear, exudar τοῦτο (sc. βάλσαμον) ... κατὰ τὰς τομὰς ἐκδακρῦον I.BI 1.138
tb. de los árboles resinosos llorar, sangrar τὰ φυτά Plu.2.384b.

II tr. llorar por, deplorar τὰ παρόντα Ph.1.418
tb. c. ac. int. derramar lágrimas por πολλὰ ἐκδακρύσαντας τὴν σωματικὴν εὐθηνίαν Ph.1.438.