Ἀνάκειον, -ου, τό
• Alolema(s): tb. Ἀνάκιον IG 22.1400.44; Ϝανάκειον IG 9(1).129 (Elatea V a.C.)


Anaceon templo de los Dioscuros (v. ἄναξ) en Atenas Th.8.93, D.45.80, IG 22.1400.44 (IV a.C.), 22.968.48 (III a.C.), 42.480 (Epidauro II a.C.), Polyaen.1.21, Hsch.