ἅλων, -ωνος, ἡ
• Alolema(s): tb. ἄλων Hsch.s.u. ἀλωνίζουσα


I huerto, plantel, Schwyzer 664.11, 24 (Orcómeno IV a.C.).

II 1era Arist.Vent.973a14, LXX Ge.50.10, Os.9.2, Ru.3.2, PCair.Zen.176.211 (III a.C.), PSI 173.14 (II a.C.), 1021.27 (II a.C.), PSarap.1.11 (II d.C.), 22a.15 (II d.C.), PPetaus 57.4 (II d.C.), PFlor.355.1 (II d.C.), BGU 651.5 (II d.C.), PLille.13.3, PMich.609.14 (III d.C.), 1Ep.Clem.56.15, I.AI 20.181.

2 parva πατοῦσιν ἅλωνα ἐν ἁμάξαις LXX Is.25.10, διακαθαριεῖ τὴν ἅλωνα Eu.Matt.3.12, cf. Eu.Luc.3.17.

III halo αἱ ἅλωνες περὶ τὴν σελήνην Thphr.Sign.31.