ἄνευθε
• Alolema(s): jón. ante vocal ἄνευθεν, en Hom. tb. ante cons.
• Prosodia: [ᾰ-]


I adv. lejos ref. al espacio τοὶ δ' ἄλλοι ἄνευθεν ἐσχατιῇ καίοντ' Il.23.241, αἱ δέ (νῆσοι) τ' ἄνευθε Od.9.26, ἄνευθε λιπών Pi.P.1.10, ἄ. ἐόντι Il.4.277, 23.378
ref. al tiempo ἐγγύθι μοι θάνατος κακός, οὐδ' ἔτ' ἄνευθεν Il.22.300.

II prep. de gen.

1 indic. compañía sin c. gen. de pers. ἄνευθ' ἄλλων Il.22.39, Od.16.239
c. gen. de abstr. ἄ. πόνου Od.7.192, δόξας ἄ. Pi.I.1.68, ἄ. κινδύνου Aret.SA 2.12.3.

2 indic. agente sin ἄ. θεοῦ sin ayuda de un dios, Il.5.185.

3 indic. lejanía σεῦ ἄνευθεν ἐών Il.2.27, ἄνευθεν ἄγων πατρός τε φίλων τε conduciéndolo lejos de su padre y amigos, Il.21.78, πατρὸς ἄνευθεν A.R.4.746, τούτων (ἀνδρῶν) ἄ. App.BC 5.5.