ἄθυρος, -ον


1 que carece de puertas βούστασις IG 11(2).287A.152 (III a.C.), θάλαμος op. τεθυρωμένος IG 11(2).287.150 (III a.C.), οἶκος IRhamn.167.3 (III a.C.), οἰκίαι Nic.Dam.103m, Hdn.8.1.5, οἴκημα Plu.2.503c, νεώς Menodot.Sam.1.

2 fig. que no se puede cerrar o callar (según contexto) στόμα Simon.36.2, Plu.2.503c, γλῶττα Ph.1.678, ῥῆτραι Nic.Al.132, Adam.2.60.