ἄθικτος, -ον


I no tocado c. gen. subjet. ἄ. ἀκτίνος S.Tr.686, κερδῶν ἄ. incorruptible A.Eu.704, ἑνὸς (λέχους) δ' ἄ. E.Hipp.1002, cf. Plu.Cim.10, ἄ. ὑπὸ τοῦ χρόνου Plu.Per.13
equiv. a sin ἄ. ἡγητῆρος sin guía S.OC 1521, τῶν κακῶν D.S.19.18
c. dat. νόσοις A.Supp.561
gener. intacto, virgen κόραι Io Trag.11, εὐνή E.Hel.795, cf. Arar.14, Herod.1.55, ἄθικτα ... ἅμματα παρθενίης los lazos intactos de la doncellez, AP 7.164 (Antip.Sid.), cf. GVI 1870.7 (Filomelión, Frigia I a.C.), ἄ. ... οὖσαν (τὴν χώραν) siendo la región inviolada Plu.Ages.31
de frutos intacto, en buen estado ἐλαία Gp.9.28.1, καρπός SB 7202.68 (III a.C.), σπόρος BGU 1773.13 (I a.C.), ἄ. θεῖον azufre virgen Ps.Democr.p.45.

II 1inaccesible ἄ. καὶ ὄψει καὶ ψαύσει Hp.Vict.1.10.

2 intocable, inviolable, sagrado ἄ. ... γᾶς ... ὀμφαλόν S.OT 897, cf. OC 39, σύμβολα ἱερὰ καὶ κόσμος ἄ. Them.Or.11.142a
neutr. plu. ἄθικτα las cosas sagradas A.A.371, S.OT 891, τὰ ἄ. ἀρχεῖα Ign.Phil.8.2.

3 intocable, impuro, EM α 379.

III que no toca μύρτοιο δὲ χεῖρες ἄθικτοι Call.Dian.201.