ἄδειλος, -ον


1 carente de miedo, intrépido, impávido Ps.Callisth.7.15, ἄδειλον τὸν κατηχοῦντα εἶναι δεῖ Clem.Ep.13.2, εἰπεῖν ἀδείλῳ τῇ παρρησίᾳ Pall.V.Chrys.9.155, cf. Anecd.Ludw.23.21, 60.1.

2 †ἄδειλον· ἀβέλτερον Hsch.