ἄβᾰτος, -ον
• Morfología: [fem. -α Pi.N.3.21, -η Emp.Fr.Pap.a.2.13]


I 1inaccesible, a donde no se puede llegar (Ἡρακλέος σταλᾶν) τὸ πόρσω δ' ἐστὶ σοφοῖς ἀ. κἀσόφοις Pi.O.3.44, ὄρεα Hdt.4.25, 7.198, ὄρος ... ἀ. ὑπὸ χειμῶνος Hdt.8.138, ὄρος S.OT 719, κορυφαί E.Io 86, λειμῶνες E.Fr.740, αἰθέρος εἰς ἄ. φῶς E.Ph.809, χώρα E.HF 851, τόπος Hero Dioptr.190.13
fig. inaccesible, inalcanzable φύσις ... ἄ. ... οἴκτῳ γίνεται Ph.2.53, σοφία ... ἄ. βίου μερίμναις Synes.Hymn.9.39, cf. SEG 24.954 (Nicópolis, Mesia IV d.C.)
subst. τὰ ἄβατα lugares inaccesibles (τὸ ἀγαθόν) ἐν ἀβάτοις ὑπεριδρυμένον Procl.in Alc.319.

2 del mar o ríos no vadeable, que no se puede cruzar, infranqueable ἀβάταν ἅλα κιόνων ὕπερ Ἡρακλέος περᾶν Pi.N.3.21, θάλαττα Heraclit.All.21, ὁ Παρθένιος (ποταμός) X.An.5.6.9, ποταμοῦ ... διὰ τὸ πλῆθος τοῦ ῥεύματος ἀβάτου Plb.1.75.5, cf. 2.32.10, ὕδατα Nonn.D.43.214
de obstáculos o maleza impenetrable ἄγρια ὕλη μεγαλόδενδρος καὶ ἄ. Str.5.4.5, ἀβάτοισι τὸ πρόσωπον εὖ σκώλοισι περιειργμένος con impenetrables pinchos en su rostro bien cercado Ar.Lys.809.

3 de regiones, caminos intransitable, impracticable, por donde no se puede andar χώρα E.Ph.809, πέδον E.Ba.10, εὐρυχωρία Aen.Tact.2.1, κέλευθος Nonn.D.45.178, Par.Eu.Io.13.37, ἀβάτου τῆς Ἑλλάδος οὔσης διὰ τὸν πόλεμον Isoc.3.33, ἄ. ἦν ἡ θρέψασα δι' ἀσέβειαν no podían pisar la patria por su impiedad Plb.13.6.4
fig. λόγος ... ἀ. ὡς τῇ σφῷν ῥώμῃ Pl.Lg.892e.

4 de lugares sagrados y de acceso restringido que no se puede hollar, inviolable φυλλάδα ἄβατον θεοῦ S.OC 675, cf. 167, Fr.88.6, σηκός E.Ph.1752, ἱερόν Pl.La.183b, Porph.Abst.4.11, μηδὲ τῶν πάνυ ἀβάτων ἱερῶν φειδομένη D.C.51.5.5
de tumbas, Arist.Pr.924a5
de lugares donde ha caído un rayo αἱ τῶν ἑταιρῶν διοπετεῖς οἰκίαι· γεγόνασιν ἄβατοι τοῖς ἔχουσι μηδὲ ἕν (irón.) las casas de las heteras están asoladas por el rayo de Zeus: resultan inviolables para los que no tienen nada Aristopho 4, irón. ref. al n. de un glotón llamado Κεραυνός: ἀβάτους ποιεῖν γὰρ τὰς τραπέζας οἴομαι αὐτόν Anaxipp.3.5
subst. τὸ ἄ. lugar sagrado, ID 65 (V/IV a.C.), θύρα τῷ ἀβάτῳ IG 11(2).147A.11 (IV/III a.C.), τὸ ἄβατον καθάρασθαι IG 11(2).159A.41 (III a.C.)
lat. bidental, e.e., lugar hecho inviolable por haber caído un rayo Διὸς καταιβάτου ἄβατον IG 22.4964, 4965 (ambas IV a.C.)
áditon, el sagrado del templo Theopomp.Hist.343, ἱκέτις ἀφίκετο καὶ ἐνεκάθευδε ἐν τῷ ἀβάτῳ IG 42.121.4, cf. 122.23 (ambas Epidauro IV a.C.), PLond.1975.3 (III a.C.).

5 íntimo, reservado, privado ἐν ἀβάτοις σηκοῖς τῆς διανοίας ἀνελίττω (lo) desarrollo (solamente) en los más íntimos reductos del pensamiento Procl.in Ti.3.14.14
subst. τὸ ἄ. habitaciones privadas, retrete Epiph.Const.Haer.69.10.3.

II 1no hollado, intacto, virgen ψυχή Pl.Phdr.245a.

2 no montada, no cubierta por el macho ref. a potras ἀδμῆτες ἔτι καὶ ἄβατοι Luc.Zeux.6
de una mujer casada intacta, sin trato carnal Luc.Lex.19.

3 por donde no anda nadie, abandonado, desierto ἄ. ἔσται ἀπὸ ἀνθρώπων LXX Ie.39.43, εἰς ἐρήμωσιν καὶ εἰς ἄβατον ἐγενήθησαν LXX Ie.51.6, αἱ πόλεις ... εἰς ἄβατον ἔσονται LXX Ie.31.9.

III que impide andar ἄ. πόνος de la gota, Luc.Ocyp.36.

IV bot. subst. τὸ ἄ. cierta planta Gal.6.623.
• Etimología: Cf. βαίνω.