ἀχεύω
• Prosodia: [ᾰ-]
• Morfología: [sólo pres., cf. tb. 1 ἀχέω]


estar dolido, angustiado c. ac. de rel. θυμὸν ἀχεύων Il.5.869, 9.612, 18.461, Hes.Op.399, c. ac. de rel. y dat. πένθεσι λευγαλέοισι καὶ ἄλγεσι θυμὸν ἀχεύειν Q.S.3.643, c. ac. adverb. πυκινόν περ ἀχεύων Od.11.88, c. ac. adverb. y gen. de causa τῆος μὲν Ὀδυσσῆος μέγ' ἀχεύων Od.16.139, o sólo c. el gen. ἀντιθέου γὰρ ἄνακτος ὀδυρόμενος καὶ ἀχεύων Od.14.40, abs. ὀδυρόμενος καὶ ἀχεύων Od.2.23, cf. Sapph.5.11.
• Etimología: V. ἄχνυμαι.