ἀφικνέομαι
• Alolema(s): jón. ἀπικ- Hdt.
• Prosodia: [-ῐ-, -ῑ- por aum.]
• Morfología: [pres. ind. 3a plu. ἀπικνέονται Hdt.3.82, part. fem. nom. plu. ἀφικνεύμεναι Hp.Aër.21; fut. 2a sg. ἀπίξεαι Hdt.2.29, 3a sg. ἀπίξεται Theoc.29.13, tard. act. ἀφίξομεν Gal.13.485; aor. 1a sg. ἀφικόμην E.Ph.357, 2a sg. ἀπίκευ Hdt.1.124, imperat. ἀφίκεο Od.1.171, ἀφίκευσο Theoc.11.42, part. ἀπικόμενος Hdt.2.28, ἀφιξάμενος IPh.158.2.2 (I a./d.C.); plusperf. 3a plu. ἀπίκατο Hdt.8.6, ἀπιγμένοι ἦσαν Hdt.9.118; v. ἀφίκω]


I 1c. suj. de pers. y compl. de lugar o cosa llegar, alcanzar c. ac. νῆας Il.11.193, πατρίδα γαῖαν Il.13.645, Ἴλιον ἱρήν Il.18.270, Σούνιον Od.3.278, ἄλλων δῆμον Od.15.228, cf. 16.382, ὅνδε δόμονδε Hes.Sc.38, δόμους Pi.P.5.29, οἴκαδε Xenoph.1.17, ἄστυ τὸ Περσῶν A.Pers.15, πόλιν E.Med.757, τοῦτον νῦν ἀφίκεσθε alcanzad ese tiro en una competición de disco Od.8.202, τὸν καταρράκτην ὁδόν el escarpado camino S.OC 1590, ἀφίκετο Ἀθήναζε E.Ep.3.2, tb. c. ac. de tiempo τὴν ἡμέραν ἣν ἀφίξοιτο D.C.54.10.3
c. prep. esp. εἰς, ἐς: ἐς κλισίην Il.24.431, cf. Od.4.255, ἐς πεδίον Hdt.2.29, ἐς τὰς Ἀφέτας Hdt.8.6, εἰς τὴν ἑαυτῶν πόλιν X.Hier.2.9, ἐπειδὴ εἰς τόξευμα ἀφίκοιντο tan pronto como se pusieran a tiro, llegaran a un tiro de flecha X.Cyr.1.4.23, εἰς Μακεδονίαν E.Ep.5.2, ἐς νῆσον IPh.158.2.2 (I a./d.C.)
c. otras prep. y ac. llegar ἐπὶ νῆας Il.10.281, ἐπὶ κρουνούς Il.22.208, ἐπὶ τὴν εὐνήν X.Cyn.10.6, κατὰ στρατόν Il.13.329, ποτὶ δώματα Od.6.297, ποτὶ βένθεα νυκτός del sol, Stesich.8.3, πρὸς τὴν Ἀττικήν Hdt.8.110, ὄφρ' ... γαῖαν ὕπο στυγερὴν ἀφικοίμην para llegar bajo la odiosa tierra e.d. morir, Od.20.81
tb. c. ἐπί y gen. ἐπὶ τῶν νήσων X.HG 5.1.2, ἐπὶ τοῦ εὐωνύμου X.HG 7.5.25
c. adv. οὔδ' ἢν ἔνθ' ἀφίκηαι ἀλωμένη ni si llegas allí errante, Il.8.482, μοι εὐθέως ἀφικομένῳ E.Ep.5.16, τί δεῦρ' ἀφίκεσθ' ἱκεσίοισι σὺν κλάδοις ...; E.Heracl.517
abs. ὁπποίης τ' ἐπὶ νηὸς ἀφίκεο en qué barco has llegado, Od.1.171, τούτων τεχνίτης ἀφίξει tú llegarás a ser el artesano de esto Hp.Ep.10, ὁ ἀφικνόμενος Ἀθηναίων el ateniense que llega, IG 11(2).110.11 (V a.C.), (σῖτον) ... τὸν ἐκ τῶν ἄλλων ἐμπορίων ἀφικνούμενον D.20.31, cf. Isoc.4.46, 11.5, ἀφικόμενος δ' ἑβδομαῖος Plb.10.9.7, ὁ ἀφικόμενος el que ha venido, el Mesías Eus.E.Th.1.6
c. suj. de cosas y compl. de pers. ὅτε μ' ἄλγος ἀφίκετο Il.18.395, ἡ γὰρ ὑμῶν ὑπακοὴ εἰς πάντας ἀφίκετο Ep.Rom.16.19, τὸ πρᾶγμα εἰς ὑμᾶς ἀφῖκται Is.2.47, tb. c. dat. ἀφικνεῖται αὐτοῖς ἀγγελία Th.5.64, ἐς ἐμὲ κλέος ἀφῖκται Hp.Ep.3, cf. Eus.VC 3.62.2, tb. c. compl. de cosa ὁπότ' ἂν ... νῆας ἀφίκηται ἀϋτή Il.16.63, οὐκ ἀφικνεῖται ἐς ὀστέων ψιλώματα no llegan (las partes necrosadas) al descarnamiento de los huesos Hp.Art.69, del flegma ἐς τὴν κοιλίην ἀ. Hp.Morb.4.35, c. adv. θανάτου τοῦτ' ἐγγυτάτω τοὔπος ἀφῖκται S.Ant.934, τὸ σὸν δ' ἀφῖκται δεῦρο ... στόμα S.OC 794, ἀγγελία ... ἀφικνεῖτο δὲ καὶ πανταχόθεν Th.3.33, abs. de términos temp. ὅταν ... ἀφίκηται ὥρη Thgn.723, ὅταν δὲ ἡ ἡμέρα Κυρίου ... ἀφίκηται Thdt.M.81.177C.

2 c. suj. y compl. de pers. llegar ante, presentarse a ἡ δ' ὅτε ... μνηστῆρας ἀφίκετο δῖα γυναικῶν Od.1.332, cf. 11.122, ἀλλ' ἀφίκευσο ποθ' ἁμέ Theoc.11.42, c. étnicos Σκύθας δ' ἀφίξῃ A.Pr.709, βαρβάρους E.Ba.1354, tb. c. prep. εἰς Μήδους X.Cyr.2.1.2, cf. E.Ph.357, πρὸς τὸν Κόιντον Plb.28.17.1, παρ' αὐτόν Th.4.122, παρὰ ἄνδρα Hp.Aër.21, c. dat. de pers. ἀφίκοντο δέ οἱ ξένοι ἔκ τ' Ἄργεος llegaron ante él extranjeros de Argos Pi.O.9.67, ἀπίκνεό μοι Hdt.5.24, ἀσμένοις ὑμῖν ἀφῖγμαι Th.4.85.

3 c. suj. de pers. en cont. donde el lugar al que se llega es el mismo del que se partió volver, regresar αὐτὴ δ' ἂψ ἐς Ὄλυμπον ἀφίκετο volvió de nuevo al Olimpo de Atenea Od.20.55, ὡς εἴ τ' εἰς Ἰθάκην ἀφικοίμεθα como si volviéramos a Ítaca de Ulises y sus compañeros Od.10.420, ἀφίξεται ... Ἄβαντος εὐρυχόρους ἀγυιάς de Adrasto, Pi.P.8.54, ἀφίκετ' ἐς τόδ' Ἄργος de Agamenón, E.El.6, διὰ χρόνου ἀφιγμένος ἁσμένως ᾖα ἐπὶ τὰς συνήθεις διατριβάς mi larga ausencia me produjo el deseo de volver a las distracciones acostumbradas Pl.Chrm.153a.

II fig. c. suj. de pers. llegar, alcanzar cierto estado o situación c. compl. ἐς ἀπορίην Hdt.1.79, ἐς πᾶν κακοῦ Hdt.7.118, ἐς διάπειραν Hdt.2.28, cf. 2.77, ἐς γῆρας Democr.B 295, ἐς ἀνάγκην Th.1.124, cf. E.Ph.1000, εἰς ἀθυμίαν E.Ba.610, ἐς δ' ἄνδρ' ἀφίκου (= ἀνδρὸς ἡλικίαν) llegaste a ser un hombre E.Io 322, ἐπὶ τὰ αὐτὰ a lo mismo Pl.Lg.682c. εἰς ὀργήν Men.Pc.164, ἄρχε[ι]ν εἰς ἔρωτ' ἀφιγμένοι alcanzados por el deseo de mandar Satyr.Vit.Eur.39.6, πρὸς τέλος γόων ἀφίκοντο pusieron fin a sus llantos S.OC 1622, ἐπὶ τὴν γραφὴν τῶν ἐμπλάστρων ἀφίξομεν llegaremos al tratado de los emplastos Gal.13.485
c. dat. alcanzar cierto estado c. o en rel. a alguien εἰς τὸ ἴσον ἀφίκετο τῇ ἱππικῇ τοῖς ἥλιξι llegó a igualar en el arte de montar a sus camaradas X.Cyr.1.4.5, ἐς ἔχθεα μεγάλα ἀλλήλοισι Hdt.3.82, ἐς ἔριν ... τῷδ' E.IA 319, τῶν ἐμοὶ ἐς λόγους ἀπικομένων de los que llegaron a hablar conmigo Hdt.2.28, διὰ μάχης ... ἀπίκοντο Ἁρπάγῳ Hdt.1.169, cf. E.Hipp.1164, ἐγὼ δ' ἐμαυτῇ διὰ λόγων ἀφικόμην E.Med.872
c. adj. de cantidad ἐς ὀλίγον ἀφίκετο πᾶν τὸ στράτευμα ... νικηθῆναι todo el ejército estuvo a poco de ser derrotado Th.4.129, ἐς μικρὸν ἀφικνούμεναι (αἱ σάρκες) viniendo a menos e.d. contrayéndose, reduciéndose (las carnes) Hp.Loc.Hom.9, κἀπὶ πάντ' ἀφίξομαι llegaré a todo, recurriré a todo S.OT 265, cf. E.Hipp.284, ἐς πᾶσαν βάσανον ἀπικομένοισι sometidos a todas las torturas Hdt.8.110
c. demostrativos y gen. llegar a tal grado, al punto de ἐς τοσοῦτο τύχης Hdt.1.124, ἐς τοῦτο δυστυχίας Th.7.86, ἐς τοσοῦτον μωρίας E.Med.371, εἰς τοῦτο τόλμης Is.3.60, tb. c. adv. y gen. ἐνταῦθα ... τοῦδ' ἀφικόμην κακοῦ A.Ch.891
tb. c. suj. de abstr. ὁ λόγος εἰς ταὐτὸν ἀφῖκται Arist.EN 1097a24.