ἀπρακτέω


I intr.

1 no hacer nada, estar inactivo, abstenerse de ἀπρακτεῖν διὰ βίου Arist.EN 1095b33, τὸ δὲ μᾶλλον ἐπαινεῖν τὸ ἀπρακτεῖν τοῦ πράττειν οὐκ ἀληθές Arist.Pol.1325a31
ὁ σκεπτικὸς εἰ μὲν οὐδετέραν προκρινεῖ, ἀπρακτήσει D.L.9.107, cf. SB 7530.19 (I a.C.).

2 medic. perder eficacia o poder de un medicamento, Paul.Aeg.3.4.2.

3 c. indic. de agente no obtener beneficio παρὰ ἀνθρώπων ἀπρακτεῖν X.Cyr.1.6.6.

II tr. no hacer o realizar τὰ αἰσχρά Arist.EE 1228a6.