ἀποτρέχω
• Alolema(s): dór. ἀποτράχω SEG 26.700 (Dodona III a.C.), ICr.1.22.4c.5 (Olunte III/II a.C.); barbarismo escita ἀποτρέκω Ar.Th.1214
• Morfología: [fut. ἀποθρέξ- Ar.Nu.1005, Pl.Com.260]


I 1correr en una carrera, s. cont., Pl.Com.l.c., tb. en v. med. ἀποθρέξει ὑπὸ ταῖς μορίαις correrás bajo los olivos sagrados Ar.Nu.l.c.
por op. a ‘andar’ οἴχεσθαι ἀποτρέχων Pl.Tht.171d, c. ac. de dir. τὰ μὲν βάδην τὰ δὲ ἀποδραμὼν οἴκαδε volviendo a casa unas veces andando, otras corriendo X.Oec.11.18.

2 escapar, retirarse de soldados, Hdt.4.203, οὐκ ἐδύναντο ἀποτρέχειν X.An.5.2.6, cf. Plu.2.202e
de amantes ἀλλ' ἐγὼ μὲν ἀποτρέχω pues yo me largo, Lyr.Alex.Adesp.5.5, en gener. en cont. cóm. ἀπότρεκ' ὡς τάκιστα σύ lárgate cuanto antes (habla un bárbaro) Ar.Th.1214, εἶτ' ἀποτρέχειν δεῖ μισθὸν οὐκ ἔχοντά με Men.Asp.217, fig. c. inf. σὺ δὲ χρωτίζεσθαι ἀποτρέχεις pero tu escapas de juntarte, evitas la unión amorosa, Lyr.Alex.Adesp.1.36
c. gen., fig. ἀ. τῆς ἀληθείας escapar, apartarse de la verdad Basil.Hex.2.4 (p.155).

3 simplemente marcharse, irse, partir ἐν πένθ' ἡμέραις ἀποτρεχέτω que se marche dentro de cinco días Plb.3.24.11, 22.7, ἐὰν δέ τινες ὕστερον ἀποτρέχειν βούλωνται si quieren marcharse más tarde (de una alianza) Plb.21.43.18, cf. 9, etc., tb. en v. med. ἀποδραμοῦνται σὺν ὑμῖν X.An.7.6.5, εἰ δὲ μή, ἀποδραμούμεθα si no (nos pagas) nos marcharemos de obreros como forma de presión PSI 421.8 (III a.C.)
esp. en las fórmulas de manumisión de esclavos ἀφῆκε Φειδέτα ... ἐλεύθερον ... ἀποτράχοντα ὀπαῖ κ' αὐτὸ[ς] προαιρῆται SEG 26.700.7 (Dodona III a.C.), cf. GDI 2038.9 (Delfos II a.C.), ICr.l.c.
frec. en LXX: λαβὼν ἀπότρεχε cogiendo (a tu mujer) márchate LXX Ge.12.19, cf. Ex.10.24, Apoc.En.107.2, Herm.Vis.3.3.1
c. ac. de dir. εἰς τὴν γῆν τῆς γενέσεώς σου LXX Ge.32.10, εἰς τὸ τεταγμένον PCair.Zen.409.8 (III a.C.).

II abandonar la carrera τὰ ὦτα ἐπὶ τῶν ὤμων ἔχοντες ... ἀποτρέχοντες abandonando la competición con las orejas gachas Pl.R.613c.