ἀπονίπτω


I limpiar c. ac. de la cosa eliminada βρότον ἐξ ὠτειλέων Od.24.189, ξηρὰ ... ὄξει ἀπονίψας Hp.Vlc.13, τὸν ῥύπον τῶν ποδῶν Origenes Io.32.8
c. doble ac., fig. ῥυτίδα τῆς ἁμαρτίας ἡμᾶς Diad.Perf.89
en v. med. limpiarse αἷμα E.Fr.71, τὸν πηλὸν ... τῶν ποδῶν Plu.2.616d, κόνιν ἰκμαλέην Nonn.D.10.381
abs. lavarse ἐγὼ μὲν ἀποτρέχων ἀπονίψομαι Ar.Au.1163, cf. Ec.419, Antiph.136.

II 1lavar o lavarse c. ac. de pers. y partes del cuerpo εἰώθει τοὺς παριόντας ἀναγκάζειν ἀπονίπτειν ἑαυτόν D.S.4.59, τὸ πρόσωπον Longus 2.18.1, τὰς χεῖρας Hippol.Haer.4.33.2, τραύματα E.Tr.1152, tb. c. doble ac. Κώκυτος ... ἀφ' ἕλκεα νίψεν Ἄδωνιν Euph.68
en v. med. lavarse χρῶτ' Od.18.172, 179, χεῖράς τε πόδας τε Od.22.478, τὰς χεῖρας Thphr.Char.16.2, D.C.43.9, como señal de inocencia Eu.Matt.21.24, τὼ πόδε Philostr.VA 8.13, Plu.Phoc.18
en v. med., abs. lavarse las manos esp. después de las comidas, Ar.Byz.Fr.368, ἀπονίψασθαι δοτέον Alex.250
en perf. pas. mismo sent. ἀπονενίμμεθ' Ar.V.1217
c. gen. τῆς κρήνης ἀπονιψάμενος Alciphr.1.11.3, pero ἀπονίψασθαι τὸ πρόσωπον ἀπὸ τὰς κράνας IG 42.121.63 (Epidauro IV a.C.).

2 raro de cosas limpiar τὸ ἅρμα LXX 3Re.22.38; cf. ἀπονίζω.