ἀπηύρων
• Morfología: [aor. ép. ind. 2.a pers. ἀπηύρας Il.8.237, 3.a ἀπηύρα Il.20.290, 3.a plu. ἀπηύρων Il.1.430, part. ἀπούρας Il.6.455; fut. ind. ἀπουρήσω Sch.Bek.Il.22.489; pres. ind. tard. ἀπαυρῶ Et.Gen.975, EM 1530, tb. ἀπαυρίσκομαι q.u.]


I gener. c. doble ac. de pers. y cosa

1 c. ac. de cosas concr. arrebatar, robar, quitar τοὺς ... τεύχε' ἀπηύρα Il.11.334, cf. 17.125, σε βίῃ ... ἀπηύρα νῆα Od.4.646, οὕς (ἵππους) ποτ' ἀπηύρα Αἰνείαν Il.23.291, τὸν (θώρηκα) Ἀστεροπαῖον ἀπηύρων Il.23.560, el vellocino de oro, A.R.4.344
tb. c. dat. de pers. οἱ οὔ τιν' ἀπηύρα Od.3.192
c. un sólo ac. Βρισηΐδα κούρην ... ἀπούρας Il.9.107
abs. ἑλὼν γὰρ ἔχει γέρας, αὐτὸς ἀπούρας Il.1.356.

2 c. ac. de abstr. privar de Τρωϊάδας δὲ γυναῖκας ἐλεύθερον ἦμαρ ἀπούρας Il.16.831, cf. 20.193, μιν μέγα κῦδος ἀπηύρας; Il.8.237, Τεῦκρον Τελαμώνιον εὖχος ἀπηύρα Il.15.462, a veces la pers. va en dat. νόστον δέ οἱ οὔ ποτ' ἀπηύρων Od.13.132
c. gen. de pers. por atracción τῆς τε Ζεὺς ὄλβον ἀπηύρα Od.18.273.

3 c. ac. de palabras significando ‘vida’, ‘ánimo’, etc. matar, quitar (la vida) ἄμφω θυμὸν ἀπηύρα Il.6.17, λάθον δέ ἑ θυμὸν ἀπούρας Od.13.270, φίλον ἦτορ ἀ. Il.21.201, cf. 20.290, 21.179, Hes.Sc.428
a veces la pers. va en dat. Ἕκτορι θυμὸν ἀπούρας Il.21.296, πολέσσιν ... θυμὸν ἀ. Il.17.236
en v. med. ἀπουράμενοι ψυχάς que se han quitado la vida el uno al otro Hes.Sc.173, Ἰάων γὰρ ἀπηύρα ... Ἄρης los mató el Ares de los jonios (a los persas), A.Pers.950.

II c. gen. sufrir por culpa de κακοῦ ἀνδρός Hes.Op.240, θεοῦ E.Andr.1030.