ἀπεμφαίνω


I intr.

1 ser absurdo o incongruente en ref. a lo lógico ἡ σύγκρισις τῶν ἀψύχων τοῖς ἐμψύχοις Plb.6.47.10, ὃ καὶ αὐτὸ τῶν ἀπεμφαινόντων S.E.M.10.33, cf. P.3.112, Origenes Io.2.15, Didym.M.39.1672A, τὸ γὰρ ἐν τοῖς μύθοις ἀπεμφαῖνον Iul.Or.7.217C, τῶν ἀπεμφαινόντων θρήνων Marin.Procl.33
esp. en la forma ἀπεμφαῖνον es absurdo Chrysipp.Stoic.2.51, Str.8.3.17, A.D.Synt.47.8, Dam.Pr.229.

2 apartarse de lo normal, discrepar, ser defectuoso, diferir en ref. a la norma παραστῆσαι δὲ αὐτοῦ τὴν δύναμιν καὶ διὰ τῶν ἀπεμφαινόντων θέλοντες queriendo demostrar su poder también por defectos Corn.ND 16, c. gen. τὸ ζῶον οὐ πολὺ ἀπεμφαῖνον ἀετοῦ Hippol.Haer.4.46, cf. Dion.Ar.CH M.3.357C
en gram. y métr. ser irregular o defectuoso οὐκ ἀπεμφαίνει ὁ λόγος A.D.Pron.112.14, τὰ τοῦ τόνου ἀπεμφαίνοντα A.D.Synt.324.23, de versos, Aristid.Quint.52.4, Mar.Vict.p.105, 106, Rufinus 6.559.25.

II tr. mostrar, esclarecer, aclarar ἀλαζονείαν διὰ προσώπων Malch.p.397 Dindorf
abs. οὐ τοῦ ἀπεμφαίνοντος ὀνόματος [συ]νταττομένου Demetr.Lac.52
en v. pas. ἵν' ἡ σύνθετος ἀπεμφαίνοιτο A.D.Pron.46.1, ἀναμφιβόλως ἀπεμφάνθη ἡ ἀρετή Isid.Pel.Ep.M.78.681B.