ἀνήρ, ἀνδρός, ὁ
• Alolema(s): ἀνρ ICr.4.72.2.45 (Gortina V a.C.)
• Prosodia: [ᾰ pero ᾱ a veces por alarg. métr. en ép. y lír. de trág.]
• Morfología: [ép. sg. ἀνέρος, ἀνέρι, ἀνέρα, ἄνερ, plu. ἀνέρες, ἀνέρων, ἀνδράσι, ἄνδρεσσι, ἀνέρας, du. ἀνέρε; eol. sg. ἄνηρ, ἄνδρος, ἄνδρι, plu. ἄνδρες, ἄνδρων; panf. dat. sg. ἀδρί Hsch.; tard. nom. sg. ἄνδρας Cat.Cod.Astr.7.109.7, ac. sg. graf. ἄδρα JNL 24, ἄνδραν Denkmäler 129; crasis át. c. el art. ἁνήρ, τἀνδρός, τἀνδρί, id. jón. ὡνήρ, ὦνδρες]


I op. γυνή

1 varón, hombre (στήλη) ἥ τ' ἐπὶ τύμβῳ ἀνέρος ἑστήκῃ τεθνηότος ἠὲ γυναικός Il.17.435, φῦλα γυναικῶν ... μετ' ἀνδράσι ναιετάουσιν Hes.Th.592, τῶν ἀνδρῶν ἄπαις que no tiene hijos varones Pl.Lg.877e, ὅτι ἀνὴρ καὶ οὐ γυνή (ἐγενόμην) Hermipp.Hist.11, cf. Od.21.323, A.Th.197, 200, Emp.B 21.10, cf. <ὡς> ὅταν καὶ τῷ ἄρρενι ἀνὴρ συνῇ Arist.HA 637b15.

2 marido ἀνέρι μητέρα δώσω entregaré a mi madre a un marido, Od.2.223, ὡς εὖ μέμνητ' Ὀδυσῆος, ἀνδρὸς κουριδίου Od.24.196, ἆνερ (Andrómaca a Héctor muerto) Il.24.725, ἐξοικιεῖν ... εἰς ἀνδρὸς τὴν θυγατέρα casar a la hija Luc.Lex.11, cf. Il.19.291, Od.19.209, Hdt.1.146, Sol.Lg.50b, PMur.115.17
hombre como compañero o amante de una mujer, op. πόσις: φοβοῦμαι μὴ πόσις μὲν Ἡρακλῆς ἐμὸς καλῆται, τῆς νεωτέρας δ' ἀνήρ S.Tr.550, οὐ λόγων ... δεῖ σ' ἀλλὰ τἀνδρός E.Hipp.491, εἰς ἀνδρὸς ὥραν ἡκούσης τῆς κόρης Pl.Criti.113d, de Alcibíades ἀνὴρ ἁπασῶν τῶν γυναικῶν Pherecr.155, ἀνδρὶ συνοικεῖν Is.2.4, de Adonis, Theoc.15.131
de anim. macho ὦ τράγε, τᾶν λευκᾶν αἰγῶν ἄνερ Theoc.8.49.

3 hombre en sent. lato macho op. eunuco ἀνήρ τε κοὐκ ἀνὴρ ... τὸ δὲ εὐνοῦχος Ath.452c, cf. Clem.Al.Prot.1.3.1.

II 1hombre mayor que παῖς en gener. ἀ. δήμου un hombre del pueblo, Il.2.198, cf. Od.17.352, ἀνὴρ ... ἄγεται ὑπὸ παιδός Heraclit.B 79, ἀ. ... πώγωνος ἤδη ὑποπιμπλάμενος Pl.Prt.309a, ἔλαβον ... πεντήκοντα μὲν παῖδας, ἴσους δὲ ἄνδρας Th.1.115
op. gradual ὥσπερ γε παῖς γίγνεται καλός, οὕτω καὶ μειράκιον καὶ ἀνὴρ καὶ πρεσβύτης X.Smp.4.17, cf. Aristox.Fr.35, εἰς ἄνδρας ἐγγράψαι inscribir en la lista de los hombres adultos D.19.230, ἐπειδὰν δ' εἰς ἄνδρας συντελῶσιν cuando pertenecen a la categoría de los hombres adultos Isoc.12.212, εἰς ἄνδρας ἀναβῆναι BMus.Inscr.898, cf. IG 22.1138.10
op. γυνή y παῖς: ἦσαν ἄνδρες ὡσεὶ πεντακισχίλιοι χωρὶς γυναικῶν καὶ παιδίων Eu.Matt.14.21, cf. 15.38.

2 como término de encomio hombre, valiente, bravo ὦ φίλοι, ἀνέρες ἔστε Il.5.529, ὅτι πολλοὶ μὲν ἄνθρωποι εἶεν, ὀλίγοι δὲ ἄνδρες Hdt.7.210, πρόσθεν οὐκ ἀνὴρ ὅδ' ἦν; S.Ai.77, ἄνδρα γίγνεσθαί σε χρή E.El.693, εἰ ἄνδρες εἶεν οἱ στρατηγοί Th.4.27, δοκεῖ δηλοῦν ἀνδρὸς ἀρετήν Th.2.42, οὐκ ἐν ἀνδράσιν E.Alc.723, 732
en el sent. de hombre importante, famoso μέμνησ' ὅτι ἀνὴρ γεγένησαι δι' ἐμέ Ar.Eq.1255, ἀνὴρ γενήσομαι Ar.Eq.179, ὃ μαθὼν ἀνὴρ ἔσει Ar.Nu.823, οὐ κέτ' ἀνήρ ἐστιν, ἀλλὰ σκευοφόρος X.Cyr.4.2.25, νῦν σοι ἔξεστιν ... ἀνδρὶ γενέσθαι ahora puedes llegar a ser un hombre famoso X.An.7.1.21, φήσας οὐκ ἀνθρώπων ἑαυτῷ δεῖν, ἀλλὰ ἀνδρῶν Philostr.VA 1.16, cf. Ar.Ach.77, X.HG 7.1.24.

III usos neutralizados (de varones y mujeres)

1 hombre op. θεός: πατὴρ ἀνδρῶν τε θεῶν τε Il.1.544, Διὸς ἄγγελοι ἠδὲ καὶ ἀνδρῶν Il.1.334, ἀνδρὶ δάμασσεν me sometió a un mortal (cf. tb. I 2), Il.18.432, cf. 1.403, Hdt.5.63, βροτοὶ ἄ. Od.5.197, ἄ. θνητοί Od.10.306
op. los Centauros Od.21.303.

2 hombre en cuanto establecido en sociedad ciudadano ἄλλοτε δ' ἂν νήσους τε καὶ ἀνέρας ἠλάσκαζες h.Ap.142, ἀκίνδυνοι δ' ἀρεταὶ οὔτε' παρ' ἀνδράσιν Pi.O.6.10, cf. Sol.8.3, Hdt.3.48, Th.7.77, And.Myst.3.

3 en plu. habitantes τ[ὰς οἰκίας καθαρὰς] ... ἀπὸ ἀπογραφῆς ἀνδρῶν POxy.719.24 (II d.C.), ἄ]νδρας ἐκ τ[οῦ πλ(είστου) ἐγλελοιπέναι que los habitantes en su mayor parte se habían marchado, BGU 902.2 (II d.C.) en BL 1.80
en pap. ἄνδρες frecuentemente indica grupos de funcionarios, contribuyentes, etc. PEleph.10.5, PTeb.566.

IV usos semipronominales

1 c. valor indef.: c. tít. o profesiones βουληφόρος ἀ. Il.2.61, βασιλεὺς ἀ. Od.24.253, ἡγήτορες ἄ. Il.11.687, ἡμίθεοι ἄ. Il.12.23, ἄ. ἥρωες Il.5.746, ἰητρὸς ἀ. Il.11.514, ἀ. μάντις Hdt.6.83, στρατηγὸς ἀ. Hdt.6.92, νομεὺς ἀ. S.OT 1118, ἄ. λοχίται S.OT 751, ἄ. ἀσπιστῆρες S.Ai.565
en tono de menosprecio τὸ γὰρ σὸν ὄμμα δεινὸν ἀνδρὶ δημότῃ tu rostro intimida al simple ciudadano S.Ant.690, κλῶπες ἄ. E.Rh.645
c. gentilicios ἀπέπεμψε Φοίνικας ἄνδρας Hdt.4.42, ἀ. Θρῇξ E.Hec.19, ἀ. Αἰθίωψ Act.Ap.8.27
en discursos ἄνδρες ἔφοροι Hdt.9.9, ἄ. πολῖται S.OT 513, ἄ. δικασταί D.21.1, ὦ ἄ. Ἀθηναῖοι Lys.6.8, ὦ ἄνδρες Antipho 1.1, de ahí en cóm. ἄνδρες ἰχθύες Archipp.29, ἄ. θεοί Luc.ITr.15, ἄ. κύνες Ath.160b
en expresiones ὦ δαιμόνι' ἀνδρῶν Eup.316, ὦ φίλτατ' ἀνδρῶν Phryn.Com.80.

2 indef. equivaliendo a uno, cualquiera πᾶς δ' ἀνήρ cualquiera, todo el mundo Pl.Lg.856c, E.Or.1523, εἶτ' ἄνδρα τῶν αὑτοῦ τι χρὴ προϊέναι; ¿entonces es necesario que uno sacrifique sus propios bienes? Ar.Nu.1214, οὐ πρέπει νουν ἔχοντι ἀνδρί Pl.Phd.114d, οὐ παντὸς ἀνδρός ... ἐσθ' ὁ πλοῦς el viaje ... no es para cualquiera Nicol.Com.1.26.

3 usos distrib. ἀνὴρ ἀντ' ἀνδρὸς ἐλύθησαν fueron liberados hombre por hombre Th.2.103., κατ' ἄνδρα συμπαρατάττεσθαι ser colocados uno al lado de otro Isoc.12.180, cf. BGU 145.5, τοὺς κατ' ἄνδρα individualmente op. κοινῇ τὴν πόλιν D.Chr.32.6, δότε μοι ἀνὴρ ἐνώτιον dadme un pendiente cada uno LXX Id.8.24, cf. Ib.41.9, ἀνὴρ εἷς cada uno LXX 4Re.6.2, ἀνὴρ ἀνήρ cada uno LXX Le.15.2, τὸ κατ' ἄνδρα lista de hombres, PPetr.3.96.11 (III a.C.).

4 usos deícticos ἀνὴρ ὅδε en trág., igual ἐγώ: ἀνδρὸς τοῦδε S.Ant.1034 ἐχθρός γε τῷδε τἀνδρί S.Ai.78, μὴ θνῇσχ' ὑπὲρ τοῦδ' ἀνδρός E.Alc.690.
• DMic.: a-e-da-do-ro (?), ra-ke-da-no, -re (?).
• Etimología: Forma c. prótesis vocálica de la raíz *ner ‘varón’, cf. arm. ayr, ai. nar-, osc. (gen. plu.) nerum, gal. ner ‘héroe’, lituan. nóras ‘voluntad’, ‘resolución’ y el n. propio lat. Nerō, tb. Nertobriga, Erunertus.