ἀνιάω
• Prosodia: [-ῑ- o -ῐ-]
• Morfología: [pres. opt. 3.a plu. ἀνιῴατο Hdt.4.130, impf. 3.a sg. ἠνία S.Ai.273, Pl.Grg.502a; fut. ἀνιάσω X.An.3.3.19, ép. ἀνιήσω Od.2.115, pas. ἀνιαθήσομαι Gal.5.51; aor. ἠνίασα And.Myst.50, dór. ἀνίασα Theoc.2.23; perf. act. ἠνίᾱκα Hld.7.22.3, pas. ἠνίημαι Mosch.4.3]


1 en v. act. causar dolor o daño, dañar c. ac. de pers. υἷας Ἀχαιῶν Od.2.115, φίλους Thgn.1032, S.Ai.266, σέ Phoc.6.2, ἐμέ Theoc.2.23
c. doble ac., de pers. y parte del cuerpo ὁ δρῶν σ' ἀνιᾷ τὰς φρένας, τὰ δ' ὦτ' ἐγώ S.Ant.319
de pers. y ac. int. τί ταῦτ' ἀνιᾷς με; S.Ant.550, cf. And.l.c.
c. ac. adv. παῦρ' ἀ. Ar.Pax 764
c. ac. de parte del cuerpo ἀ. τὸν ὀφθαλμόν irritar el ojo Hp.Carn.17, ἀνιᾷ μου τὰ ὦτα Pl.Grg.485b
c. part. importunar, molestar ἀνέρας αἰτίζων Od.20.178.

2 en v. med.-pas. afligirse, dolerse c. dat. instrum. οὐ γάρ τίς τοι ἀνιᾶται παρεόντι Od.15.335, ἀ. ὀρυμαγδῷ Od.1.133
c. prep. σύν σοι ... παθόντι κακῶς ἀνιώμεθα πάντες con tus sufrimientos todos nos entristecemos Thgn.655, ὅστις ἐπὶ τοῖς σμικροῖς ἀνιᾶται Critias B 42, περὶ τῶν δὲ κορῶν ἐν τοῖς θαλάμοις γηρασκουσῶν ἀνιῶμαι sufro por las muchachas solteras que envejecen en sus casas Ar.Lys.593
c. part. ἄλλοτέ τοι πάσχων ἀνιήσεαι Thgn.991, ἀνιῶμαι μὲν οὖν ὑπομιμνῄσκων τὰς γεγενημένας συμφορὰς τῇ πόλει Lys.13.43, cf. X.Cyr.8.3.44
c. ac. int. τοῦτ' ἀνιῶμαι πάλαι S.Ph.906, πολλὰ ἀ. X.Oec.3.2, εἴη δ' ἂν καὶ εὐθυμότερος, ἢν μή τι αὐτῷ ἡ κεφαλὴ ἀνιῷτο estaría más animado, si no le doliera algo la cabeza Hp.Prorrh.2.4 (p.16), abs., οὔτε ἀλγεῖ οὔτε ἀνιᾶται Meliss.B 7, καὶ ἤν τι πάθῃ, ἀνιᾶται Democr.B 278, cf. Thgn.1205, Theoc.11.71
en part. ἀνιηθείς descorazonado πρίν κεν ἀνιηθεὶς σὴν πατρίδα γαῖαν ἵκοιο Od.3.117, cf. Il.2.291, Nonn.D.48.429, PMasp.295.3.11 (VI d.C.)
en medic. angustiarse o afligirse el enfermo cuando el cerebro se enfría, Hp.Morb.Sacr.15.4
οἱ ἀ. los depresivos o melancólicos τοὺς ἀνιωμένους ... μανδραγόρου ῥίζαν πρωῒ πιπίσκειν Hp.Loc.Hom.39.