ἀνθρώπειος, -α, -ον
• Alolema(s): jón. -ήϊος, -η, -ον
• Morfología: [-ος, -ον Luc.Asin.46]


I 1humano ἦθος Heraclit.B 78, φωνή Hdt.2.55, φύσις Hdt.3.65, Th.2.50, 3.45, σῶμα Canthar.PCG 4p.61, Hp.Ep.23 (p.396), πρήγματα Hdt.1.32, Pl.Prm.134e, Luc.Vit.Auct.14, νοῦς Ph.2.85, πάθεα Hdt.5.4, αἷμα Hdt.1.214, εὐδαιμονίη Hdt.1.5, τρόπος Th.4.116, βίος Gorg.B 11a.30, νόμοι Heraclit.B 114, τέχνη Th.2.47, πήματα A.Pers.706, ἁμαρτήματα Plb.18.13.1, τροφή Luc.Asin.46, τὸ μὲν δεῖσαι ... ἀνθρωπήιον ἦν Hdt.8.144, διὰ τὸ ἀνθρώπειον κομπῶδες Th.5.68, ἀνθρώπειόν τι πάθω IG 5(1).1208.52 (Laconia)
op. lo mítico τῆς δὲ ἀνθρωπηίης λεγομένης γενεῆς Hdt.3.122
asequible al hombre ἀδύνατον καὶ οὐκ ἀνθρώπειον Pl.Prt.344c, ὅσα γε τἀνθρώπεια en la medida de las fuerzas humanas Pl.Cri.46e
procedente de los hombres ψόγος A.A.937
esp. op. lo divino en lit. crist. διδασκαλία Iust.Phil.2Apol.10.1, Clem.Al.Strom.7.16.103, de la naturaleza humana de Cristo, op. la divina, Iust.Edict. en Euagr.Schol.HE 5.4
neutr. τὰ ἀ. las cosas humanas op. τὰ θειότερα Democr.B 37, cf. A.Fr.278e, S.Ai.132, E.Fr.418, Pl.Phd.89e, X.Mem.1.1.15, Antiph.240b, Thdt.M.82.688A.

2 subst. τὸ ἀ. la naturaleza humana πέφυκε ... τὸ ἀ. ... ἄρχειν ... τοῦ εἴκοντος Th.4.61, κατὰ τὸ ἀ. Th.1.22 (cód.), Thdt.M.82.93D, cf. Th.5.105.

3 ἀνθρωπείους ἡμέρας· τὰς ἀποφράδας Ῥόδιοι Hsch.

II adv. -ως por todos los medios humanos σῴζεσθαι Th.5.103
como un hombre φράζειν Ar.Ra.1058.