ἀνδρόγῠνος, -ον


I 1de hombres afeminado, marica γίνονται ... οὗτοι ἀνδρόγυνοι Hp.Vict.1.28, Στατύλλιον ἀνδρόγυνον AP 6.254 (Myrin.), ὁμολόγησον ἀνδρόγυνος εἶναι Aeschin.2.127, φαίνεται ... ἀνδρόγυνος ἐπὶ τῆς ἑσπέρας Lib.Decl.12.42, cf. D.C.Epit.8.19.9, Plb.38.12.9
subst. οἱ ἀνδρόγυνοι τὴν Ἀφροδίτην σφι λέγουσι μαντικὴν δοῦναι Hdt.4.67, ἀνδρογύνων ἄθυρμα (cj.), Eup.38A, ψυχαὶ δὲ ἀνδρογύνων πεινάσουσιν LXX Pr.18.8, τὴν θήλειαν νόσον ἀνδρογύνων Ph.2.261, cf. Plu.2.219e, Artem.4.37, Men.Asp.242, Sam.69, M.Ant.3.16.

2 subst. ὁ ἀ. hermafrodita Pl.Smp.189e, cf. 191d.

II de mujeres

1 lesbiana γυναῖκα ἀ. Artem.2.12 (p.125).

2 lésbico ἀνδρογύνους ἔρωτας Luc.Am.28.

III subst. τὸ ἀ. el matrimonio εἰς τὸ ἀνδρόγυνον Cyran.1.2.26, 3.22.3, cf. Ephr.Syr.3.158A.

IV bot. nenúfar blanco, Nymphaea alba L. y amarillo, Nuphar luteum Sibth et Sm., Ps.Apul.Herb.68.8.

V adv. -ον promiscuamente, en promiscuidad ἀνδρόγυνον γυνὴ μὴ λουέσθω Const.App.1.9.1, tb. -ως Epiph.Const.Haer.30.7.