ἀναίσθητος, -ον


I no sentido θάνατος Th.2.43.

II imperceptible por los sentidos ἀόρατον δὲ καὶ ἄλλως ἀναίσθητον Pl.Ti.52a, ἀναίσθητα ὑφ' ἡμῶν εἴδη Pl.Ti.51d, τὰ γένη τῶν χυμῶν ἀναίσθητα Arist.Sens.441a3 (= Emp.A 94), τὸ δ' εἰς μακρὰ διανενεμημένον ἀναίσθητον εἶναι Thphr.Sens.63 (= Democr.A 135), ἀναίσθητον ποιεῖν τὴν κρᾶσιν hacer la mezcla imperceptible al gusto Arist.Pol.1262b18, ἐν ἀναισθήτῳ χρόνῳ en tiempo imperceptible Arist.Ph.222b15, cf. Po.1450b39.

III 1que no siente, insensible de pers., Thrasym.B 1, οἱ γέροντες Anon.Lond.11.29 (= Hippo A 11), ἡ κεφαλή Pl.Ti.75e, κόνις Ph.2.287
de ídolos Ep.Diog.2.4, 3.3, ἀναίσθητος καὶ ἄψυχος Plu.2.703c, δέρμα Arist.HA 517b31, ἡ ἁφή Aret.SD 1.7.12, πνεύματα καὶ ὑποκείμενα ἀναίσθητα M.Ant.12.30
c. gen. ψαύσιος καὶ τρώσιος Aret.SD 2.12.3
compar. ἐν σκύτει καὶ ἐν ξύλῳ καὶ ἐν ἄλλοισι πολλοῖσιν ἅ ἐστιν ἀνθρώπου ἀναισθητότερα Hp.VM 15.

2 que no se da cuenta, que no conoce, desconocedor c. gen. κακῶν Pl.Lg.843a, τῆς αὐτοῦ φύσεως de su propia naturaleza Arr.Epict.2.8.14.

3 fig. sin sentido común, insensato, estúpido, idiota ὑμεῖς Th.6.86, Θηβαῖοι D.18.43, cf. Phld.Rh.1.215, Λεύκιος Μαλλέολος, ὃς πάντων ἐδόκει Ῥωμαίων ἀναισθητότατος ὑπάρχειν Plb.36.14.2
subst. neutr. la idiotez, la estupidez Th.1.69, ἀναισθήτου σημεῖα Arist.Phgn.807b19.

IV adv. -ως

1 insensiblemente, de manera insensible πάντων ἔχειν Hp.Epid.3.17.15, cf. X.Cyn.12.13, Isoc.12.112, Th.1.82, διακεῖσθαι Arist.EE 1231a1.

2 insensatamente Phld.Rh.5.3F.