ἀνατίθημι
• Alolema(s): poét. y dial. ἀν- Pi.O.3.30, ICr.4.72.11.14
• Morfología: [pres. ind. ἀντίθεντι IG 7.3201.3 (Orcómeno III a.C.); aor. ind. 1.a sg. ἀνήθηκα JRCil.2.124.5 (Isauria, Tamasalik), 3.a sg. arcad. chipr. ὐνέθκε SEG 11.1044 (Arcadia VI a.C.), IK 25 (IV a.C.), tesal. ὀνέθεικε IG 9(2).417 (Feras), át. arc. ἀνέθκεν IG 12.313.64 (V a.C.), lacon. ἀνέσηκε IG 5(1).1317.2 (IV/III a.C.), 2.a plu. ἀνεθήκατε Hyp.Eux.9, arcad. ἀνέθεαν IG 5(2).278.13 (Mantinea IV a.C.), 3.a plu. ἀνέθεν IG 5(2).116.1 (Tegea III a.C.), ἀνέθηκαν Simon.102D., tesal. ὀνέθεικαεν IG 9(2).244 (Fársalo), 3.a du. argól. ἀναθάταν IG 4.1343 (Epidauro V a.C.), imper. ἀνθέντ IG 42.41.6 (Epidauro), cf. IG 5(1).1498.13, ἀναθέντω IG 5(1).961.22 (Laconia), inf. jón. oriental ἀναθεῖν TAPhA 65.105 (Olinto IV a.C.), dór. ἀνθέμν ICr.4.72.11.14, IG 9(1).682.11 (Corcira), ἀναθέμειν IG 14.612.5 (Regio), ἀναθέμεν IM 20.26, 31.40, ἀνθέμεν IG 7.1.16 (Mégara), IG 9(1).682.11 (Corinto), en v. med. ἀνθέθ[θαι IG 9(2).1203.6 (Magnesia, Tesalia); perf. ind. 1.a sg. ἀνατέθηκα IP 40 (III a.C.), 3.a sg. (analog. de ἀνάκειται) ἀνάκεικε IG 5(2).266.26 (Mantinea I a.C.), 3.a plu. ἀνατεθέκαντι IG 9(1).66.10 (Tera); fut. dór. ind. ἀνατεθησεῦνται IG 12(3).322.12]


A c. mov. hacia arriba

I 1de cosas poner encima, cargar λ[ί]θς ἀνατιθσι ἐπὶ [τὰ κύκλα cargan piedras sobre el carro, IG 12.349.22 (V a.C.), ἄχθος Ar.Eq.1056, σκεύη X.An.3.1.30, τὰ σκευοφόρα τοῖς ὑποζυγίοις Plb.6.40.3, en v. med. mismo sent. τὰ σκεύη ... ἐπὶ τὰ ὑποζύγια X.An.2.2.4
gener. poner ἐπὶ δέμας ἐλάφου πτεροφόρον ἀνὰ χερὶ δόνακα τιθεμένα Lyr.Adesp.115, Ὄσσῃ Πήλιον ἀνθέμενος Antip.Sid.3587P., τὸν δὲ Κῦρον ... ἐπ' ἄλλον ἵππον Plu.Art.11, ἀποσκευὴν ... ἐπὶ τὰς ναῦς Plb.3.45.4
abs. cargar, echar ἀναθέμενος δὲ ὁ βοηλάτης y cargando (el tronco en el carro) el boyero Lys.7.19, cf. τοῖς ὤμοις ἐκεῖνον Plu.2.983b
fig. μοι ... ἐλεγχείην ἀναθήσει Il.22.100, κίνδυνον ἰδιώταις Hyp.Eux.9.

2 de actos, causas, etc. atribuir, achacar c. dat. de pers. πάντα θεοῖσ' ἀνέθηκαν Ὅμηρός θ' Ἡσίοδός τε Xenoph.B 11.1, Φοίβῳ τήνδ' ἀναθήσω πρᾶξιν E.El.1296, τὴν αἰτίην ... ἀνατιθέναι Hp.Nat.Hom.9.3, σοὶ τίνα αἰτίαν ἀναθῶμεν, δι' ὅτι ... Pl.Alc.1.118e, cf. Isoc.12.87, D.10.58, εἰ μή, ὅταν ... εὖ πράξητε ἐμοὶ ἀναθήσετε Th.2.64, οὐ τῷ συμβούλῳ τὴν τοῦ κατορθοῦν ... ἀνέθηκεν δύναμιν D.18.290
atribuir μεγάλα οἱ χρήματα Hdt.2.135, οὐ γὰρ ἄν οἱ πυραμίδα ἀνέθεσαν ποιήσασθαι Hdt.2.134.

3 de asuntos encargar c. dat. de pers. ὑμῖν ... τἀμὰ πράγματα Ar.Nu.1453, τὰ πράγματα πάντα Th.8.82
en v. pas. ser confiado, corresponder ἡ τῆς ἐφοδείας πίστις εἰς τοὺς ἱππεῖς ἀνατίθεται Plb.6.35.8.

4 de pers. poner o dejar en un alto ἐπὶ κρημνόν τιν' αὐτόν Ar.Pl.69, ἀνέθεσαν ζῶντα le pusieron vivo en una cruz, Plb.1.86.6.

II usos relig. y derivados

1 colocar como exvoto, consagrar, ofrendar a un dios

a) de ofrendas en gener. τὸν (τρίποδα) μὲν ἐγὼ Μούσῃσ' ... ἀνέθηκα Hes.Op.658, cf. Hdt.2.159, τῷ θεῷ ... τοὺς στεφάνους Ar.Pl.1089, λέβητας Plb.5.88.5, unido a la inscripción ἔλαφον θήλειαν ... ἅν ποτε Ταϋγέτα ἀντιθεῖσ' Ὀρθωσίας ἔγραψεν ἱεράν cierva que Táigeta al ofrendar marcó como sagrada de (Ártemis) Ortosia Pi.O.3.30, cf. Arist.Oec.1349a12
por lo tanto frec. en epigr. ἱερὴν ἀνήθηκε καλύπτρην Ἥρῃ Archil.21, cf. AP 6.269 (Sapph.), Simon.105D., B.Epigr.2.1, Theoc.Ep.12.2, c. ac. del pron. de 1a pers. ref. al objeto ofrendado e inscrito σάν τε χάριν ... μ' ἀνέθηκ' Anacr.198
usos esp. ταῦτα ... τῷ ἡλίῳ ἀνατιθείς (arrojando objetos al mar), Hdt.7.54, una isla Ῥήνειαν ἀνέθηκε τῷ Ἀπόλλωνι Th.1.13, πάντα λόγον κινοῦντες ἀνατίθετε τῷ Ἔρωτι Pl.Smp.198e
c. ac. int. ἀναθήματα Hdt.1.53, 2.182, Pl.R.362c, Lg.955e
c. indicación del lugar a que se ofrenda ἔς τε Δελφοὺς Hdt.1.92, cf. 2.135, 182, Pl.Phdr.235d, τάγμα τι ἀνατιθέναι ἐν τῷ ἱερῷ Arist.Oec.1349a24, ναοῖς σοῖς E.Io 1384, ἐν Δελφοῖς Plu.Sol.25
en v. pas. ταύτας (ἀσπίδας) ... ἀνατεθῆναι que éstos (los escudos) fueran ofrendados Ar.Eq.849, ἀλεκτρύων ἀνατιθέμενος Arist.HA 614a8, pero cf. ἀνάκειμαι;

b) de construcciones diversas levantar, erigir (στήλην) παρὰ τὸν ... βωμόν Plb.5.93.10, νεών Plu.Publ.14;

c) de escritos exponer o inscribir en un templo como una forma de publicar ῥηθέντος δὲ τοῦ ὕμνου ... Δήλιοι δὲ γράψαντες τὰ ἔπη εἰς λεύκωμα ἀνέθηκαν ἐν τῷ τῆς Ἀρτέμιδος ἱερῷ una vez que (Homero) recitó el himno, los delios poniendo por escrito los versos, los expusieron públicamente en un tablón en el templo de Ártemis, Certamen 320, ἀνέθηκε δ' αὐτὸ (el περὶ Φύσεως de Heráclito) εἰς τὸ τῆς Ἀρτέμιδος ἱερόν D.L.9.6 (= Heraclit.A 1 p.141), οὗτοι καὶ κοινῇ ξυνελθόντες ἀπαρχὴν τῆς σοφίας ἀνέθεσαν τῷ Ἀπόλλωνι εἰς τὸν νεὼν τὸν ἐν Δελφοῖς éstos (los Siete Sabios) poniéndose de acuerdo consagraron como primicia de su sabiduría a Apolo en su templo de Delfos (las sentencias γνῶθι σαυτόν y μηδὲν ἄγαν) Pl.Prt.343a, b, cf. Chrm.164d, 165a, (περίπλους) ὃν ἀνέθηκεν ἐν τῷ τοῦ Κρόνου τεμένει Hanno 1, cf. Theopomp.Com.64
en gener. publicar, difundir, exponer πᾶσαν τὴν ἱστορίαν Chrys.M.57.341, cf. v. med. mismo sent. ἀνεθέμην αὐτοῖς τὸ εὐαγγέλιον Ep.Gal.2.2, pero cf. 3;

d) c. ac. de pers. consagrar al servicio de la divinidad incluso institucionalmente consagrar sacerdote ἀναθέ[τω δὲ α]ὐτὸν ὁ βασιλεύς, ἐπεί κα τὰν τιμὰν δῷ SIG 1011.12 (Calcedón III/II a.C.), cf. 1009.21
en lit. jud. crist. consagrar ἑαυτὸν ἀνάθημα Ph.1.501, θεῷ ἑαυτὴν ἀνατιθεῖσα RBi 34.575 (Jerusalén VI d.C.)
pero tb. levantarle a uno una estatua, IG 11(4).1127 (Delos III a.C.), una lápida funeraria OGI 602 (Jafa).

2 en forma desacralizada c. dat. o prep. más ac. ofrecer, dedicar τόδ' ἀνατίθημί σοι ῥόδον Lycophronid.2.1
confiar, entregar μακραγορίαν λύρᾳ Pi.P.8.29, Μοισαίαις ἀν[α]τιθεὶς τέχνα[ι]σι χρηστήριον Pi.Fr.52k.39, τοῖς ἀκροάμασι ἀκοὰς ἀνατεθεικώς dedicando su atención a los espectáculos Plb.23.5.9, ἐκείνῳ τὴν γραφὴν ἀνατέθεικε le dedicó el libro Plu.Sull.6.

3 en v. med. informar, comunicar, contar τῷ βασιλεῖ ἀνέθετο τὰ κατὰ τὸν Παῦλον Act.Ap.25.14, τὴν πρᾶξιν ἀνέθετο τῶν ἑταίρων τισίν Plu.2.772d, πρὸς σὲ ὡς φίλον ἀναθέσθαι τὸ κοινὸν τοῦτο Alciphr.3.23.2, cf. Chrys.M.62.626, abs. ἀνέθετο περὶ τοῦ γεγονότος ἐμφανισμοῦ LXX 2Ma.3.9
remitir para consulta, consultar περὶ τοῦτο εἰς τὴν σύγκλητον Plb.21.46.12, ἐς τὰς πόλεις App.Sam.4.2, ἀνθρώποις Chrys.M.61.629, cf. 60.163.

4 comparar τινα εἴς τι Eun.Hist.p.261.

B c. mov. hacia atrás

1 apartar τί γὰρ παρ' ἦμαρ ἡμέρα τέρπειν ἔχει προσθεῖσα κἀναθεῖσα τοῦ γε κατθανεῖν; ¿pues qué placer añade a la felicidad de nadie un día tras otro acercándonos o apartándonos de la muerte? S.Ai.476
en v. med. mismo sent. reservar ἐπειδὴ δ' εἰς τοσοῦτον ἡμᾶς ἀνέθετο χρόνον ὁ δαίμων Thrasym.B 1, τὴν ζήτησιν Ath.47a, τὴν δίκην PStras.41.7 (III d.C.), τὸ πρᾶγμα Wilcken Chr.1.41.3.29 (III d.C.), cf. Synes.Ep.72, Philost.HE 8.6.

2 en v. med. mover la ficha propia atrás en el juego de los πεττοί: ἀναθέσθαι ὥσπερ πεττὸν τὸν βίον οὐκ ἐστιν Antipho Soph.B 52, cf. Socr. en Stob.4.56.39, Pl.Hipparch.229e.

3 de opiniones, dichos c. ac. compl. dir. y or. complet., en v. med. volverse atrás, retractarse ἀνατίθεμαι γὰρ τὸ ὅσα τύραννος μὴ πείσας γράφει νόμον εἶναι X.Mem.1.2.44, cf. 2.4.4, ἀναθέμενος ὅτι σοι δοκεῖ Pl.Grg.462a, cf. Prt.354e, Chrm.164d, ἀνατιθέμενος τὸ διημαρτημένον Luc.Pseudol.29, οὐκ ἀνατίθεμαι μὴ οὐχί no me desdigo de que no ... Pl.Phd.87a, οὐκ ἀνατίθεμαι μὴ οὐ καλῶς λέγεσθαι Pl.Men.89d, τοὺς ῥηθέντας ἀναθέσθαι λόγους Men.Fr.80
Ἀνατιθεμένη prob. La que cambia de opinión tít. de una comedia de Menandro, Harp.s.u. Μετοίκιον, Sud.s.u. Ἀράβιος ἄγγελλος (= Men.Fr.30-32).