ἀναμένω
• Alolema(s): poét. ἀμμένω S.El.1389; eol. ὀμμένω Alc.346.1


I 1c. ac. compl. dir. de tiempo esperar, aguardar a que llegue Ἠῶ δῖαν Od.19.342, τὰ λύχνα Alc.l.c., νύκτα Hdt.7.42, ἥλιον Hdt.7.54, τὸν χρόνον BGU 1053.1.33 (I a.C.), cf. PMeyer 23.2 (IV a.C.), τέλος δίκης A.Eu.243, κρίσιν LXX Is.59.11
c. ac. de pers. τινα Hdt.9.57, οἱ πρότεροι τοὺς ὕστερον Arist.HA 597a11, μακάριος αὐτὸν ἀναμένει χρόνος le aguarda un tiempo de bienaventuranza, 2Ep.Clem.19.4
ref. al enemigo aguardar a pie firme Pi.P.6.31
c. inf. y suj. en ac. aguardar a que οὐκ ἀνέμειναν ἔτι τοὺς Ἕλληνας μάχης ἄρξαι Hdt.8.15, ἀνέμεινε ἀναφῦναι τὰς τρίχας Hdt.5.35, ἡμέραν γενέσθαι Th.4.135, cf. 120, νεκρὸν γενέσθαι Plu.2.995b
c. or. temp. esperar hasta que ἕως ἂν ἡλικίαν ἔχῃς Pl.Ly.209a, cf. X.Cyr.8.1.44
c. ἵνα y subj. οὐκ ἀναμένω, ἵνα μοι σὺ πιστεύσῃς τὰ σεαυτοῦ no espero a que me confíes tus cosas Arr.Epict.4.13.15
c. part. o adj. predic. οὐ μακρὰν ἔτ' ἀμμενεῖ τοὐμὸν φρενῶν ὄνειρον αἰωρούμενον no por mucho tiempo ya esperará suspendido en el aire el sueño de mi alma S.El.1389, ὄμμα νύμφας ἐλεινὸν ἀμμένει el rostro de la novia aguarda moviendo a compasión S.Tr.528, οὐχὶ πεινῶν ἀναμενεῖς no tendrás que esperar hambriento Ar.V.777
abs. Ἑρμῆς ... οὐκέτ' ἀμμένει S.El.1397, ποῖ γὰρ καὶ χρῆν ἀναμεῖναι; pues ¿por qué habríamos de esperar? Ar.Lys.526, cf. Ra.175, Th.4.68.

2 c. ac. compl. dir., de abstr. soportar τὴν τῶν ἡδέων ἐπιθυμίαν X.Mem.2.1.30.

II c. inf. sin suj. retrasar τὸ πορίζεσθαι τὰ ἐπιτήδεια X.Cyr.1.6.10, παθεῖν τὰ δεινά D.19.224.