ἀναισχυντέω


1 no tener vergüenza, no avergonzarse gener. ὦ ξύμμαχοι γυναῖκες ... οὐκ ἀναισχυντήσετε; Ar.Lys.460, ἀναισχυντήσεις διαλεγόμενος; Pl.Cri.53c, cf. Isoc.15.83, μὴ ἐπιτρέπετε ἀναισχυντεῖν D.40.29, οἱ ἀναισχυντοῦντες Is.1.47, ποῖα δ' αἰσχύνονται καὶ ἀναισχυντοῦσιν Arist.Rh.1383b11, cf. Pl.Lg.729b, And.2.4, Th.1.37, Plb.30.8.4
no tener respeto ante actos religiosos τοιαῦτα ποιῶν ὅδ' ἀναισχυντεῖ Ar.Th.708.

2 comportarse obscena o impúdicamente esp. ref. a la pederastía πρὸς ἀλλήλους X.Smp.8.33, cf. Ptol.Tetr.3.15.11.

3 tr. tratar en forma desconsiderada ὡς γὰρ ὁ λίθος πρὸς τὸν Σίσιφον, ὁ ἀναισχυντῶν πρὸς τὸν ἀναισχυντούμενον la piedra es a Sísifo como el que se comporta desconsideradamente al que es tratado con desconsideración (se trata de explicar la λᾶας homérica, cf. ἀναιδής II 1), Arist.Rh.1412a6.