ἀμφίδοξος, -ον


I pas.

1 de pers. dudoso τὸν μάρτυρα <ἢ> πιστὸν ἢ ἄπιστον ἢ ἀμφίδοξον Anaximen.Rh.1431b28.

2 de cosas dudoso, ambiguo νίκη Plb.11.1.8, cf. Plu.Fab.3, κίνδυνος ἀ. riesgo con desenlace imprevisible Plb.9.4.4, ἀμφίδοξα τὰ τέλη τῶν κινδύνων Plb.18.28.11, ἐλπίς Plb.15.1.12, οὐδέν Luc.Harm.4
que causa duda πτοῖαι Onas.6.5
en métr. συλλαβὴ ἀ. sílaba anceps Sch.Heph.p.97
ταῦτα μὲν ἐν ἀμφιδόξῳ eso está en duda Thphr.CP 1.22.2.

II act. que duda E.Fr.1132.52, περὶ δὲ τοῦ ῥηθήσεσθαι μέλλοντος ἀμφίδοξός εἰμι Plu.2.11c, ἀ. ὢν ... πρὸς τὰ θεῖα Plu.2.434d.

III adv. -ως ambiguamente Gal.1.273.