ἀκοινώτητος, -ον


1 no compartido ἡ κτίσις ἀκοινώτητα ἐχει τὰ ὀνόματα πρὸς τὰ ἐπὶ τοῦ θεοῦ λεγόμενα ὀνόματα Didym.Trin.6.20
subst. τὸ ἀ. la falta de puntos comunes, incompatibilidad πρὸς θεοσέβειαν Basil.M.31.660B.

2 separado de la comunidad como castigo ὁ ἑκουσίως φονεύσας ἔστω ἀ. ἔτη ς Chrys.Poenit.can.1.1, cf. 3.1.