ἀεί
• Alolema(s): usado de forma general en át. y koiné desde el 361 a.C. Anteriormente alterna en át. c. αἰεί forma ép. jón. poét. (aunque ἀεί Il.12.211, 23.648, Od.15.379); αἰέν Il.1.290, Pi.N.6.3, Sophr.86, A.Pr.428 (cód.), A.891, S.Ai.682; jón. αἰί Milet 1(6).187.11 (V a.C.); lesb. ἄϊ Sapph.44a.5, Hdn.Gr.1.497, IAdramytteion 34A.36 (IV a.C.), IEryth.122.40 (II a.C.) (ed. ἀί); arcad. ἀί IPArk.5.28 (Tegea IV a.C.); eol. ἄϊν IG 9(2).461.26 (Cranón II a.C.); αἶιν Hdn.Gr.1.497; ἄιν Hdn.Gr.1.497; αἰέ Hdn.Gr.1.497; beoc. ἠί Corinn.1.1.9, Hdn.Gr.1.497; dór. ἀέ Pi.P.9.88, Pisand.12; ἀές Ar.Lys.1266, TEracl.1.134 (IV a.C.); αἰές Bio Fr.4.1; lacon. ἀή SEG 12.368.3 (Cos III a.C.); tarent. αἰή Hdn.Gr.1.497; locr., foc., chipr. αἰϜεί IG 92.718.4 (Calión V a.C.), CEG 344 (Fócide VI a.C.), IChS 217.31 (Idalion V a.C.); tard. ἀείσε Steph.in Hp.Aph.1.140.23; ἄε Hsch.


I c. verb. y adv. c. idea durativa

1 sin parar, constantemente, siempre (en el pres. y fut.) ἀ. πυραὶ ... καίοντο Il.1.52, ἐμέ ... αἰὲν ἀτιμάζει Od.8.309, τὴν χώραν οἱ αὐτοὶ αἰεὶ οἰκοῦντες Th.2.36, δεῖ γάρ με ἀεὶ τῷ νόμῳ πείθεσθαι ἐν παντί debo siempre obedecer a la ley en todo Arr.Epict.3.24.107, συνεχές Od.9.74, ἐμμενές Od.21.69, ἠνεκές Emp.B 17.35
esp. con εἰμί u or. nominal pura siempre, eternamente θεοὶ αἰὲν ἐόντες Il.1.290, cf. X.Cyr.1.6.46, τὸ παρὸν γὰρ αἰεὶ βαρὺ τοῖς ὑπηκόοις Th.1.77
esp. en cont. fil. (κόσμος) ἦν ἀεὶ καὶ ἔστιν καὶ ἔσται πῦρ Heraclit.B 30, ἀεὶ ἦν ὅ τι ἦν καὶ ἀεὶ ἔσται Meliss.B 1, συγγενὴς (la filosofía) τῷ ἀθανάτῳ καὶ τῷ ἀεὶ ὄντι Pl.R.611e
c. adj. θεῶν ἕδος ἀσφαλὲς αἰεὶ Od.6.42, cf. Hes.Th.117, Pi.N.6.3
en geom., para expresar la permanencia de una propiedad geométr. τῶν δὲ ἄλλων ἀεὶ ἡ ἔγγιον τῆς διὰ τοῦ κέντρου τῆς ἀπώτερον μείζων ἐστίν Eucl.3.7, εἴ κα ᾖ ἐπιφάνειά τις ἐπιπέδῳ τεμνομένα διά τινος ἀεὶ τοῦ σαμείου Archim.Fluit.1.1.

2 usado como adj. entre art. y nombre perpetuo διὰ τὴν αἰεὶ ἐρημίαν por no haber sido jamás habitada Th.4.29, ἐς τὸν ἀεὶ χρόνον Hdt.1.54, Pl.Phd.103e, Ath.Agora 19.L4.a9 (IV a.C.) cf. PMich.187.29 (I d.C.), PBerl.Möller 6.7 (III d.C.), τὸ ἀεί κινούμενον Procl.Inst.198
εἰς ἀεί para siempre κτῆμά τε ἐς ἀεί Th.1.22, POxy.2133.28 (III d.C.), cf. εἰσαεί
ἀεί κοτε Hdt.1.58, αἰεί ποτε Th.6.82
siempre hasta ahora καταζῇ δεῦρ' ἀεὶ σεμνὸν βίον E.Io 56, cf. Hel.761.

II 1c. valor iter. todas las veces, cada vez, siempre ἀεὶ μὲν πώς μοι ἐπιπλήσσεις ἀγορῇσιν Il.12.211, σφᾶς δ' αὐτὰς πρῶτόν τε καὶ ὕστατον αἰὲν ἀείδειν a ellas mismas al principio y al final celebrarlas siempre Hes.Th.34, cf. h.Hom.21.4, τοῖς αἰεὶ ὑπολειπομένοις ἀντίπαλοι ὄντες Th.1.11, τῷ ἀεὶ ἄλλο καὶ ἄλλο λαμβάνεσθαι Arist.Ph.206a27, τὰς αἰεὶ πληρουμένας las (naves) que iban siendo equipadas Th.3.77, βιαζόμενοι ὑπό τινων αἰεὶ πλειόνων Th.1.2
esp. en cont. indicando una progresión indef. ἀεί ἐστι μεῖζον Anaxag.B 3, cf. 5, c. determ. que fijan su valor temp. ἀ. διὰ βίου Pl.Phd.75d.

2 ref. a pers. en una situación o cargo, c. subst., part. o adj. de turno, del momento ὁ αἰεὶ βασιλεύων Hdt.2.98, θῶπτε τὸν κρατοῦντ' ἀεί adula al poderoso de turno A.Pr.937, hοι αἰεὶ ταμίαι IG 13.52.25 (V a.C.), ὁ χοροστάτας ἄϊ ὁ ἐν[έων IAdramytteion l.c., οἱ ἐπιμεληταὶ οἱ αἰεὶ καθιστάμενοι IG 22.1165.19 (III a.C.), δοῦλοι ὄντες τῶν αἰεὶ ἀτόπων esclavos de las novedades del momento Th.3.38.

3 geom. indefinidamente en fórmulas καὶ ἀεὶ τοῦτο ποιοῦντες repitiendo la operación al infinito Euc.12.2, 10, 11, κυλίνδρου ... ἀεὶ δίχα τεμνομένου Archim.Con.Sph.19, cf. Spir.21, Papp.5.8.
• Etimología: Cf. αἰών.