ἀγνώς, -ῶτος


I 1desconocido c. dat. ἀγνῶτες ἀλλήλοισι Od.5.79, Arist.Pol.1313b5, παῖδ' ἀγνῶτ' ἐμοί S.Ph.1008, cf. Pl.Ep.310d, R.375e, τοῖς ἐκεῖ X.HG 1.6.4
desconocido, inadvertido πατρί E.Io 14, τοῖς ἐν τῇ νηΐ Th.1.137, ἀγνῶθ' ὅμιλον A.Suppl.993
en gener. abs. o c. constr. prep. desconocido οὐκ ἀ. εἰμι Gorg.B 11a.36, ἀγνὼς πρὸς ἀγνῶτ' εἶπε A.Ch.677, cf. Ar.Ec.640, νέος ... καὶ ἀ. Pl.Euthphr.2b.

2 obscuro, no glorioso ἀ. ἀκλεής E.IA 18.

3 incierto, inseguro δόκησις ἀ. λόγων S.OT 681.

II 1ininteligible, incomprensible ref. a la lengua φωνὴν βάρβαρον A.A.1051, φθόγγος ὀρνίθων S.Ant.1001, αἱ μὲν οὖν γλῶτται ἀγνῶτες, τὰ δὲ κύρια ἴσμεν Arist.Rh.1410b12.

2 irreconocible ποιήσας τὸν Ὀδυσσέα πᾶσι μὲν τοῖς οἰκείοις ... ἀγνῶτα S.E.P.1.68.

III 1desconocedor, ignorante c. gen. οὐκ ἀγνῶτες ... δόμοι ... κώμων ... ἐρατῶν nuestros palacios no desconocen los amables cantos triunfales Pi.I.2.30, χθονὸς αἶσαν ... οὔτ' ἀγνῶτα θηρῶν un lote de tierra que conoce la caza Pi.P.9.58, ἀ. ἀλλήλων Th.3.53, Pl.Lg.751d, λόγων Arist.SE 178a26, del terreno, Aen.Tact.16.19
abs. ἀλλ' ἐγὼ σαφῶς ἀγνῶτ' ἀναμνήσω a él, que no (me) reconoce, le haré recordar claramente S.OT 1133, ἀ. τί δύναται φέρειν ἡ γῆ X.Oec.20.13 de seres primitivos, D.Chr.12.29.

2 que no comprende, incomprensivo σοῦ μὲν τυχὼν ἀγνῶτος, ἐν δὲ τοῖσδ' ἴσος S.OT 677.
• Etimología: Cf. γιγνώσκω.