εἰκαῖος, -α, -ον
• Alolema(s): fem. Call.Fr.334, Nic.Th.394


I de pers.

1 descuidado, insensato, irreflexivo παρεισαγαγὼν ἐκ τῆς διακονίας ... τοὺς εἰκαιοτάτους καὶ θρασυτάτους Plb.15.25.24, op. ἀσκηταὶ σοφίας Ph.2.279
fig. ὄμμασιν εἰκαίοις ... ὁρᾷν ver con ojos desatentos Gr.Thaum.Eccl.M.10.989B
subst. τὸ εἰ. desidia, dejadez οὐ πρώτως σου τὸ εἰ. μανθάνομεν no es la primera vez que comprobamos tu desidia, PRyl.235.12 (II d.C.)
que no tiene fundamento, arbitrario, caprichoso τῷ ... τρόπῳ εἰκαῖον αὐτὸν γεγονέναι ... φατέον Plb.7.7.5, Μοίρης εἰκαῖα κριτήρια ISmyrna 541.13 (I d.C.).

2 vulgar οἱ πολλοὶ καὶ εἰκαῖοι τῶν ἀνδρῶν Ceb.12, τρόπος op. ἐκλεκτός Ph.2.13.

II de cosas

1 corriente, ordinario, basto κριθή Call.l.c., γαίη Nic.l.c., ψάμμος I.BI 2.191, ξύλα Iambl.Comm.Math.4, τὴν εἰκαίαν πόαν ἐσιτοῦντο Luc.Am.33.

2 hecho con descuido σφίγξις Heliod. en Orib.50.9.10.

III de abstr.

1 inútil, absurdo τίκτει γὰρ οὐδὲν ἐσθλὸν εἰκαία σχολή S.Fr.308, θύειν καὶ εὔχεσθαι ... εἰκαῖον ὄν Luc.IConf.6
neutr. subst. τὸ εἰ. τῆς παραμονῆς Didym.Gen.243.9.

2 fortuito, ocasional, al azar εἰκαῖα καὶ ἀσύμφωνα διηγήματα I.BI 1.1, ἡ φύσις ... οὐκ εἴκαιόν τι la naturaleza no es algo fortuito Longin.2.2, εἰ. τε καὶ ἀναίτιος κίνησις Gal.5.391
neutr. como adv. con ligereza, descuidadamente κἀκείνου εἰκαιοτέρον ἀποκρινομένου S.E.M.1.276, (βᾶρις) εἰκαῖα γόμφοις προστεταργανωμένη Lyc.748.

IV adv. -ως

1 de forma descuidada ἀμελέως τε καὶ εἰ. Diotog.76.10, cf. Vett.Val.240.22
al azar, arbitrariamente χειροτονεῖν Themist.Ep.9.2.

2 desconsideradamente τὸν ἀναφέροντά τι αὐτῷ εἰ. D.L.2.128, οὐ συγχωρεῖ αὐτῷ εἰ. Procl.in Cra.26.