εἰδήμων, -ον


1 experto, entendido, conocedor c. gen. Στοϊκῶν μύθων Ath.SHell.226, τόσης ... τέχνης AP 9.505b, cf. Vett.Val.387.9, πολλῶν τεχνῶν καὶ μάλιστα μουσικῆς Heph.Astr.Epit.4.1.140, πάσης ἀρετῆς IG 14.888 (Campania III d.C.?), τῆς ἑλληνικῆς διαλέκτου Clem.Al.Strom.1.22.149, cf. S.E.M.1.79, τῶν κατ' οὐρανὸν μαθήματων Eus.PE 11.6.25
sin rég. sabio, entendido, competente Κάδμος Nonn.D.1.374, ὁ γὰρ «εἰδήμων» ὑπομόχθηρον por op. εἰδώς Poll.9.151
subst. ὁ εἰ. persona o trabajador competente τεχνῖται καὶ εἰδήμονες PBeatty Panop.1.343 (III d.C.), cf. Melit.Fr.Pap.60.51.

2 adv. -όνως de forma experta, con conocimiento εἰ. τὰ προσήκοντα τοῖς ἀγῶσιν ἐπιτελεῖν Gerasa 192.15 (II d.C.), καὶ ἐπιτηδευθῇ εἰ. εἰς ἡδονὴν ἀκοῆς σώφρονα Hermog.Meth.13, εἰ. προεστάναι τοῦ ἔργου enfrentarse a una obra críticamente Vett.Val.334.18, cf. Hsch., γυμνάζων εἰ. Eust.1291.4.