δυοτριακοστός, -ή, -όν
• Grafía: graf. δυτριακ- PMich.Teb.322a.23 (I d.C.), δυδριακ- BGU 2050.14 (II d.C.), PVindob.Worp.5.29 (II d.C.)


treintaidosavo, treintaidosava parte solo neutr. subst. τὸ δ.: ὥρας ... δυοτριακοστῷ Origenes M.12.80A, cf. Philoc.23.17.20, en pap. como subdivisión de la arura PKöln 194.4 (I d.C.), PMich.Teb.l.c., BGU l.c., PVindob.Worp.l.c., PSarap.47bis.7 (II d.C.), PWisc.86.17 (III d.C.), SB 12493.1.3 (III d.C.), PGen.116.13 (III d.C.), en abrev. PStras.552.7 (II d.C.) en BL 8.423, PStras.584.7 (II d.C.) en BL 8.425, cf. tb. δυοτρίαντον.