δούλωσις, -εως, ἡ


1 hecho de esclavizar, esclavitud, sometimiento Th.1.141, οὔτε γὰρ τὰ βάρβαρα καὶ πρόσοικα γένη τὴν δούλωσιν ἔφερε Plu.Alex.11, cf. I.AI 19.57, πόλεμον ἐπιφερόμενον εἰς καταστροφὴν καὶ δούλωσιν Iambl.Protr.20, c. gen. obj. τῶν ξυμμάχων Th.3.10, ἡ τῶν Ἑλλήνων δ. Themist.Ep.16, ἐπὶ δουλώσει καὶ ἀρχῇ τῶν τῇδε ἀνθρώπων D.H.1.41.2, τῆς πατρίδος Plu.Publ.21, Παννονίας D.C.53.7.1, cf. Procop.Goth.4.19.21, Thdt.M.81.1109C
fig. φάρμακον τῷ Γαΐῳ δοῦσαν ἐννοιῶν δούλωσιν habiéndole dado a Gayo (su mujer) una droga para someter sus pensamientos I.AI 19.193.

2 servicio, disciplina op. τρυφή Pl.Lg.791d.