δουλικός, -ή, -όν


I 1que es del esclavo o pertenece al esclavo, servil τὸ ὅπλον δουλικώτατον arma muy servil ref. las hondas, X.Cyr.7.4.15, διακονήματα Pl.Tht.175e, ἔργον Arar.18, ἐσθῆτες Plb.14.1.13, χρεῖαι Ph.2.451, 463, δ. πόλεμος guerra de los esclavos Plu.Crass.10, 11, Pomp.21, Mon.Anc.Gr.15.17, φρύαγμα Arr.Epict.4.1.150, γενέσεις Vett.Val.100.25, cf. Arr.Epict.4.1.25
subst. τὸ δ. basamento, zócalo reservado para sepultar a un esclavo ἡ μάκρα σὺν τῷ δουλικῷ MAMA 3.795 (Cilicia III d.C.)
fig. al estilo de un esclavo, que es como de un esclavo τοῦτο μέντοι δουλικὸν εὐθὺς πεπόηκας Ar.R.743, δουλικὰ καὶ ταπεινὰ πράγματα ποιεῖν D.57.45, δουλικώτεροι ... τὰ ἤθη Arist.Pol.1285a20, ἐπιστῆμαι Arist.Pol.1255b30, δουλικώτατον μέν ἐστι τὸ τρυφᾶν lo más servil es el ser delicado Plu.Alex.40
de la condición humana en rel c. Dios δ. ἀξία Basil.Spir.29.16, de Cristo τῷ δουλικῷ προσωπείῳ Gr.Nyss.Hom.in Cant.381.18.

2 que es esclavo τὰ δουλικὰ σώματα los esclavos Plb.2.6.6, BGU 26.23 (I d.C.), cf. Plb.1.85.1, παιδίον BGU 1112.10 (I a.C.)
subst. τὸ δ. esclavo, Peripl.M.Rubri 13, Vett.Val.187.6.

II adv. -ῶς a la manera de un esclavo σὺ δ' εἰσιοῦσα δ. ἐνσκεύασαι Phryn.Com.39, καθῆσθαι op. δεσποτικῶς X.Oec.10.10, δ. ἀφαιρεῖ τὸ σανδάλιον Luc.Herod.5, ζῇν δ. op. ἀποθανεῖν εὐγενῶς Gal.14.236.