διηχέω


I intr. sonar, resonar (τὸ κενὸν τὸ ἐντὸς τοῦ ὠτός) Placit.4.16.2 (= Alcmaeo A 6), en v. med. ὥστε μὴ διηχεῖσθαι τὴν φωνὴν ἄνωθεν διὰ τῶν ῥινῶν Paul.Aeg.3.28.1
part. neutr. subst. τὸ τοῦ λόγου διηχημένον καὶ μεγαλόφωνον la sonoridad y la potencia de la voz Gr.Nyss.M.46.1177A.

II tr.

1 hacer que resuene μειδιάμασιν ... τὰς ἀκοὰς τῶν νέων διηχοῦσι Chrys.M.56.535.

2 fig. hacerse eco de, divulgar τὸ μέγεθος τοῦ κατορθώματος Plu.Tim.21, en v. pas. λαλιὰ ... διηχεῖτο πανταχῆ LXX 2Ma.8.7
dar a conocer en v. pas. ὀκτὼ ... λέγων διηχεῖσθαι ποιότητας Gal.8.580, cf. Archig. en Gal.8.578.