διαχωρέω


A intr.

I sobre διά ‘hasta el otro lado’

1 pasar a través de (πῦρ) δι' ὕδατος καὶ γῆς ἀέρος τε ... διαχωρεῖ Pl.Ti.78a, cf. Hp.Nat.Puer.25
frec. fisiol. pasar hacia fuera, retirarse, eliminarse en forma de evacuación εἰ δὲ βρώματα διεχώρει pero si los alimentos no hicieran más que pasar Hp.Morb.4.44, ἡ κόπρος οὐ διαχωρέει Hp.Int.13, cf. Luc.Lex.21, αἵματός τε καὶ ξύσματος διαχωρεόντων Hp.Prorrh.2.22
impers. κάτω διεχώρει αὐτοῖς tenían diarrea X.An.4.8.20
τὰ διαχωρέοντα las evacuaciones ref. a la orina, Hp.Aph.7.67, a las heces, Hp.Hum.4.

2 circular ὁποῖον τὸ νόμισμα ... διαχωρεῖ παρὰ τοῖς κάτω Luc.Luct.10
fig. pasar la prueba (τοῦτο τὸ γένος τῆς ῥᾳδιουργίας) παρὰ τοῖς ἄλλοις διαχωρεῖν ἴσως οὐ θαυμαστόν Plb.18.40.3.

3 fig., c. suj. de cosas salir adelante ῥᾷόν τε γὰρ οὕτως ὡς ἕκαστα διαχωρήσει D.C.52.33.5.

II c. idea de separación

1 apartarse, separarse παραγγέλλει ... τούτους διαχωρῆσαι ordena que se aparten Arr.An.1.1.8, cf. Philostr.VA 5.24, ὡς ... (τὰ χωρία) διεχώρει ἐς πλάτος a medida que el paso se iba ensanchando Arr.An.2.8.2, cf. 7, del mar Rojo οὐ διαχωροῦντος ἐφ' ἑκάτερα τοῦ πελάγους Gr.Nyss.Or.Catech.59.4
partir, marcharse τινα μισθωτὸν συνσκευασάμενον αὐτὸν τὸν ὄνον ... διαχωρῆσαι PSI 359.7 (III a.C.).

2 ensancharse, dilatarse τὴν στρώμνην ... θλιβομένην γὰρ ἐν τῇ κατακλίσει πλατύνεσθαι καὶ διαχωρεῖν Plu.2.680a.

B tr., como función fisiológica

1 evacuar, deponer c. ac. int. κακῶς δ. τὰ ἀπὸ τῆς γαστρός Hp.Prorrh.2.4, los excrementos διὰ τὸ ... ἄπεπτα διαχωρεῖν por dejar pasar sin digerir (los alimentos) Arist.PA 675a20, ἐλάχιστά τε καὶ ξηρά Anon.Lond.Fr.5, en v. pas. διαχωρήματα πρασοειδέα ... διαχωρούμενα Aret.SD 1.15.10, abs. κάτω διαχωρεῖν Pl.Phdr.268b, Hp.Morb.1.29, D.L.8.20, Them.in Ph.55.16, Anon.Lond.Fr.1
tb. ref. a la evacuación por la orina, en v. pas. διαχωρεῖται ... ὅσα λαμβάνεται Dsc.4.171.

2 caus. soltar el vientre, ser laxativo οἱ δὲ πισοὶ ... διαχωρέουσι δὲ μᾶλλον Hp.Vict.2.45, cf. Diocl.Fr.126
tb. en v. med., Hp.Vict.2.45.