διασκάπτω
• Morfología: [dór. fut. 3a plu. διασκάψοντι TEracl.1.131 (IV a.C.)]


1 horadar, abrir excavando c. ac. objeto ὅλα τὰ μακρὰ τείχη Lys.13.14, Μίμαντα (ὄρος) Paus.2.1.5, τὸν ἐπέκεινα τόπον Plu.2.924c, cf. D.S.20.36, τόν τε Κορίνθιον Ἰσθμόν Plu.Caes.58, τὴν οἰκίαν Plu.2.213d, τὸν τάφον Charito 8.7.7, τὰ περὶ τὴν ἑστίαν Ael.VH 6.9, en v. pas. Ael.NA 13.6, c. gen. τοῦ τείχους Plu.Pyrrh.33, c. ac. de resultado ὁδὸν στενήν D.S.14.48
abs. hacer una excavación D.Chr.32.88.

2 desviar por medio de una excavación τὼς ῥόως TEracl.l.c.

3 escarbar (ταῦρος) διασκάπτων τὴν ἐν ποσὶ γῆν Philostr.Iun.Im.4.1.