δημοκοπέω


1 golpear los oídos del pueblo con halagos, hacer demagogia de un tirano, Chio Heracleota 15.1, δ. ἢ πολυπραγμονεῖν περὶ τῶν ἀλλοτρίων D.S.10.7, de Gayo Graco, Plu.CG 9, ἐδημοκόπουν δὲ οἱ τῆς μνηστείας ἀποτυχόντες Charito 1.5.3, ἀεὶ δημαγωγοῦσι, μᾶλλον δὲ δημοκοποῦσι Plu.2.802d, δημοκοπῶν ἐς Μακεδόνας καὶ Φίλιππον haciéndose popular por medios viles ante los macedonios y Filipo de Antíoco, App.Syr.16, τῆς πολιτείας ... τοῖς δημοκοποῦσιν ἐκδεδομένης App.BC 1.59, cf. Ph.2.51
en v. med. mismo sent., de Pericles οὐκ ἂν ἄλλ[ο]ς ἑ[ξῆς δημο]κοποῖτο Phld.Rh.1.380, op. δι' ἡσυχίας τὸν βίον παρελθεῖν Basil.Ep.33
abs., de una determinada expresión ser demagógica τὸ δὲ «ἔδδεισε περὶ Μενελάῳ» δημοκοπεῖται Eust.801.6.

2 c. ac. int. y ἐπὶ c. dat. poner al pueblo en contra de Ἀντωνίου τὸ πλῆθος ἐφ' ἡμῖν δημοκοπήσαντος App.BC 4.94.